Ébren álmodva.

Szerző: RéziDátum: 2008. november 06. 17:58

Műfaj: VersCimkék: arcod, álmodom, bontatlan, öklömön, ébredés

Állam öklömön nyugtatom,
A hajnal székben ért megint,
Lelkem messze nálad járt,
Láttam,hullottak könnyeid.

Ágyam bontatlan árválkodik
Az üveg,asztalomon üresen áll,
Falon,csupasz kereszt a helyén,
Felé száll néha kérésem s imám.

Álmodom,hogy nincsenek könnyek,
Szeretni mersz,és én is tégedet,
A szavak,nem esnek már a földre,
Én fogom s te is fogod kezem.

A képzelet olykor valóságnak tűnik,
Az arcod lágyan, az arcomhoz ér,
Rádöbbenek az esti szürkületben,
Csupán játszik velem az őszi éj.

Álmodom,szemeim nyitva vannak,
De taglóként ér a rideg ébredés,
Álmaim színes üveg golyók,elgurultak,
Lelkembe zárom arcod s a szenvedést.

2008.11.05. Rézi.