Egyéjszakás kaland
Dátum: 2009. november 05. 12:21Műfaj: PrózaCimkék: sultan meséi, kapcsolataink, páros magány, önigazolás |  |
"...nem érdekelte, mit szól ehhez a lány (akinek a nevét is elfelejtette, és nagypályásan "Szívemnek", meg "Drágámnak" szólította már jó ideje. Igazából mindegy is volt, mit mond neki, vagy hogyan nevezi: mindketten tudták, mit akarnak a másiktól. A szavak csak a köret voltak a hús körül."
Kinyitotta az ajtót, és előreengedte a lányt. Mikor elment itthonról, nem gondolta, hogy valakit felhoz majd magával, ezért elég nagy rendetlenség volt a kis lakásban. Levetett ruhái szanaszét, üres kávéscsésze a számítógép mellett, a rádiót is bekapcsolva hagyta, hogy legyen valami, ami beszél majd, ha hazajön. Viszont egyáltalán nem érdekelte, mit szól ehhez a lány (akinek a nevét is elfelejtette, és nagypályásan „Szívemnek”, vagy „Drágámnak” szólította már jó ideje. Igazából mindegy is volt, mit mond neki, vagy hogyan nevezi: mindketten tudták, mit akarnak a másiktól. A szavak csak a köret voltak a hús körül.
A lány körülnézett, megdicsérte a lakást, mennyire barátságos, ő félredobott egy levetett farmert az ágyról és hellyel kínálta vendégét. „Akarsz zenét?” –kérdezte, és választ sem várva kikapcsolta a rádiót, és elindította a számítógépen a lejátszási listák közül azt, aminek simán a „csajozós” címet adta valamikor. A lány leült az ágyra, felhúzta a lábait (közben a szoknya felcsúszott kicsit, és látni engedte a bugyiját) és várta a támadást. Csinos, fiatal lány volt, aki még csak most ismerkedik az életnek azzal a részével, amit eddig főleg csak a felnőtteknek való filmekben látott (és kellőképp vállalkozó szelleműnek mutatkozott ez irányban) – de igazából nem sok hangulata volt hozzá: hogy végül is felhozta ide, annak csupán sportértéke volt. Nincs egy napja, hogy szakítottak az állandó partnerével, és most igazából utálta a nőket. Csak az önigazolás kényszerítette erre, meg a reflexek, amik maguktól működésbe lépnek, ha egy pasas női társaságba kerül.
Mikor szakítottak a volt barátnőjével, kissé megalázva érezte magát (noha ő mondta, hogy legyen vége). Megcsalták. Ez nem először történt vele, nem is lett volna jelentősége, ha nem érintette volna váratlanul. A megszokás, vagy az, hogy érzelmileg kötődött hozzá, eléggé megviselte. Úgy érezte magát, mint egy használt papírzsebkendő. Kalandja ezzel a lánnyal nagyrészt annak tudható be, hogy be akarta bizonyítani önmagának: nem olyan elvetni való fazon ő valójában, aminek gondolta magát a szakítás óta.
„Van vodka, meg narancs. Csinálhatok neked egy mixet a kettőből” – mondta a lánynak. Nem volt jó, hogy az imént régi barátnője jutott eszébe, mert most teljesen úgy érezte, mintha munkát végezne, ahogy odaült mellé, és egy könnyed mozdulattal megsimogatta a combját. Igyekezett ráhangolódni az előtte lévő éjszakára, és elképzelte a lány ajkait a pénisze körül. Ez segített valamit. A lány kitalálta a gondolatát, és úgy nézett rá, mintha máris közösülnének. „Azt hiszem, már eleget ittunk, Buksifiú” – mondta, és megcsókolta ügyetlenül, de annál lelkesebben. Sokáig csókolóztak, közben lekerültek róluk a felsőruhák valahogy. Minden remekül működött: a lány elég szemérmetlen volt az előjátékban, ügyesen feltalálta magát azokban a helyzetekben is, amik (viselkedéséből ítélve) még teljesen újak lehettek számára. Mikor már csak egy kis tanga maradt rajta, lefogta a kezét, ahogy igyekezett lefejteni róla ezt az utolsó ruhadarabot. „Ki kell mennem. El ne mozdulj, Tigris! Azonnal visszajövök!” – mondta felhevülten a vágytól, és úgy szökkent ki az ágyból, mint ha ugrókötelet ugrana keresztül. A Lány, Akinek Nem Tudta A Nevét kiviharzott a szobából szökdécselve. Talán mégis jó lesz az éjszaka…
„Melyik törölközőt használhatom?” – hallatszott a fürdőszobából. Kivett a szekrényből egy tisztát, és kivitte neki. A fürdőszobaajtóban a törölközőt ráakasztotta meredező nemi szervére, és úgy nyitott be.
A lány ott állt a tükör előtt, és volt társának hajkeféjével épp a frizuráját igazgatta. „Miért mentetek szét a barátnőddel?” – kérdezte, és a tükörből figyelte közben. Nem kellett volna kérdeznie, mert szinte azonnal lelankadt a vágya, és megint rátört az egész, vesztes helyzet, ami elől menekülni akart. A törölközőt ráterítette a lány vállára, és elmondta, hogy megcsalták, és ezért szakítottak. Tőmondatokban beszélt, mert haragudott érte, hogy eszébe juttatták. Nem segített a lelombozottságán az sem, hogy miközben beszélt, a lány hozzádörgölte a fenekét a péniszéhez. Mikor befejezte a történetet, azt mondta: „Én nem tudnék ilyent tenni”. Nem kellett volna ezt mondania. Egyáltalán nem kellett volna beszélnie. Dugtak volna egyet, jó lett volna mindkettőjüknek, de így az éjszaka végérvényesen el lett rontva. Arcok, helyzetek, mondatok jutottak eszébe, hogy hányszor, hány nőtől, hányféle módon hallotta már ugyanezt a rossz dumát. Megint elkapta a nőundor. A lány észrevette, hogy valami nincs rendben. „Valami rosszat mondtam?” – kérdezte értetlenül. Megrázta a fejét. „Nem érdekes. De most szeretnék egyedül lenni. Ne haragudj!” – és bement a szobába. Szinte menet közben kapta magára a szétdobált ruháit, és hanyatt vágta magát az ágyon. Némán, cigarettázva figyelte, ahogy a lány sértődötten, dühösen öltözik, majd egy hurrikán gyorsaságával kirohan a lakásból és bevágja az ajtót maga után.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Halacska (#14569) | 2009. november 11. 01:01 |
Nem. De találó név lett volna ez is. :D | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#14558). |
|
2. Nem Tom (#14558) | 2009. november 10. 19:16 |
Fogadjunk, hogy a rendes neve Akikapja Marja volt! Tamás | |
Válasz Halacska hozzászólására (#14527). |
|
3. Halacska (#14527) | 2009. november 10. 07:59 |
Volt egy lány. Úgy hívtuk, "Sportszemű Marja", mert szegénynek olyanok voltak a szemei, mint egy-egy teniszlabda és ijesztő módon kiálltak az arcából, mint valami békának. Ami vele történt, az sokkal rosszabb történet, mint ez. Nemsokára megírom, hogy távol tartson minden hímneműt az alkohol túlzott élvezetétől. :) | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#14526). |
|
4. Nem Tom (#14526) | 2009. november 10. 07:46 |
Végeláthatatlan sorokban állnak azok a lányok akikkel így jártam, de ezeket én férfiasan nem vallom be. :-) Tamás | |
Válasz Halacska hozzászólására (#14524). |
|
5. Halacska (#14524) | 2009. november 10. 07:26 |
Te még nem jártál úgy, hogy csak a szemed kívánta? :D | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#14520). |
|
6. Nem Tom (#14520) | 2009. november 10. 05:36 |
Szia Halacska! Olyan határozatlan vagy, vagy talán mégse? Anyukám mondta hogy kisfiam csak annyi ételt tegyél a tányérodra, amennyit megeszel.:-))) Tamás | |
| |
