Egy fáklya vagy egy kandispálca kéne
Dátum: 2010. február 07. 01:16Műfaj: VersCimkék: elmélkedés, kortárs, tél |  |
Vinnyognak a fák, vinnyognak a levelek,
rám nevetnek, és vinnyogok én is, mint egy szar,
de nem nevetek vissza; a holnap és a tegnap búja mar.
Eljött az idő, mikor nem szállnak fel a verebek,
mikor nem süt a Nap, csak a szél süvít,
mikor egy kedves szótól szétesek,
mikor egy ölelés is feldühít,
mikor nem tudom, merre menjek,
mert mindenhol csak az űr van,
mikor nem tudom, merre vagyok,
mikor tél van, és bűzlik minden, ami meleg, ami szép,
mikor nincs piros, zöld, rózsaszín vagy kék,
mikor a nyár emléke is egy ostoba kín,
akkor gondolkozom el azon, hogy mitől kéne félni,
hogy minek élni.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
rám nevetnek, és vinnyogok én is, mint egy szar,
de nem nevetek vissza; a holnap és a tegnap búja mar.
Eljött az idő, mikor nem szállnak fel a verebek,
mikor nem süt a Nap, csak a szél süvít,
mikor egy kedves szótól szétesek,
mikor egy ölelés is feldühít,
mikor nem tudom, merre menjek,
mert mindenhol csak az űr van,
mikor nem tudom, merre vagyok,
mikor tél van, és bűzlik minden, ami meleg, ami szép,
mikor nincs piros, zöld, rózsaszín vagy kék,
mikor a nyár emléke is egy ostoba kín,
akkor gondolkozom el azon, hogy mitől kéne félni,
hogy minek élni.
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. csongie (#17840) | 2010. február 10. 08:21 |
Egy női kéz, melynek a kezében...? :) Ez egy kis képzavar No, de látom, az írásjelekre vonatkozó ígéreteidet nagyjából már betartod. :) | |
Válasz hozzászólására (#17789). |
|
