Egy flekkes regény
Dátum: 2008. március 27. 22:31Műfaj: PrózaCimkék: groteszk, duplacsavar |  |
Mulatságos dráma ez! – mondta Pászkíj kapitány és elsütötte a fejéhez tartott pisztolyt. Halántékán a lőpor úgy vette körbe a golyó ütötte sebet, mint fekete szirmok egy hatalmas piros katicabogarat. Legalábbis elsőre ezt gondolta Raszkolnyikov, mikor közelebbről vette szemügyre az asztalra bukott
Mulatságos dráma ez! – mondta Pászkíj kapitány és elsütötte a fejéhez tartott pisztolyt. Halántékán a lőpor úgy vette körbe a golyó ütötte sebet, mint fekete szirmok egy hatalmas piros katicabogarat.
Legalábbis elsőre ezt gondolta Raszkolnyikov, mikor közelebbről vette szemügyre az asztalra bukott fejet.
Raszkolnyikov számára jó ideje vált közömbössé a halál. Meglehet, hogy az életet sem tartotta többre, mint viselnivaló kényszerűség, melynek jutalmát látta maga előtt gazdája üveges tekintetében.
Míg élt soha nem tartotta így pisztolyát, mint halálában. Elernyedt jobbjából félig kifordulva, mintha kínálná, vagy csak könnyen adná, hogy „nesze bátyuska végezd el, ha dolgod van vele!”
A pisztolycső még melegnek tűnt. Az asztalon heverő feljegyzéseket kezdte vizsgálni. Jó néhány név, mindegyik mellett dátum. Képeslap, idegen országból való, a hátulján nőírás. A képen egy furcsa város, amit egy folyó szel ketté. Narancsszín bélyeg, rajta egy villamos.
Raszkolnyikov eltűnődve vizsgálta a bélyeget. Furcsa ez a szín és a képeslap széle is érdekesen, hullámosra van kivágva. Pászkíj kapitányra pillantott, majd az asztalon a kis fadobozból egy szivarra gyújtott és biccentett.
Az íróasztal felsőfiókjában egy bőrbevont fafedeles könyvre bukkant. A borítón „napló” felirat volt olvasható. Izgatottan ült a hintaszékbe a könyvvel, de mivel az olvasáshoz a hullámos szélű képeslap nem bizonyult megfelelő szamárvezetőnek, az ernyedt kézből a pisztolyt vette magához, és ennek csövével vezette szemének útját Pászkíj katonamód szabályosan írt betűin.
...vajon mi a mese és mi a valóság?- Esetleg a közhiedelem megvalósított meséjét gondoljuk valóságnak? - A közvélelmet? - Hogyan anyagosodhat a gondolat és egyáltalán lehet-e gondolatból az anyag? - Az idő és terek mentén körvonalazódó mindenségben lehetséges-e a szabadlét? - Vagy saját tereinkben fogolyként szolgáltatjuk ki magunk az időnek? - Főként mihez viszonyítunk? ..”
Raszkolnyikov egyetlen olvasott kérdésre sem tudott választ. Bár némi sejtése akadt a mese és a valóság közti különbségről, de mégsem mert volna vállalkozni ennek megfogalmazására. Így a naplót becsukta, és mint aki eltökélte az olvasás folytatását - téve bele könyvjelzőnek a képeslapot - hanyagul ejtette az asztalra. Majd jobbjában Pászkíj kapitány pisztolyát kezdte vizsgálni. Egészen közelről vette szemügyre, kellemesnek tűnt a lőporszag.
Ekkor hirtelen tárult fel a szobaajtó és Lermontov ezredes lépett be. Lermontov bozontos szemöldökét az elétáruló látvány összerántotta. A hirtelen szikrái a felismerésnek és a helyzetek összegzésének tette naggyá Lermontov ezredest.
A másodperc tizede alatt kétféle pillantása is volt. Egy részvétlő a néhai Pászkíj kapitány emlékének és egy a vérgőzből előbukkanó kétágú vasvillára szúró bosszús, Raszkolnyikovnak.
- Megdöglessz te fattyú! – szűrte át feszült ínyén a szót és villámi mozdulattal tüzelt Raszkolnyikovra. Minden pisztoly tulajdonsága, hogy elsőnek a torkolattűz jelenik meg csövén, majd eztán hallatja a maga dörrenését. Ami valóságban, időben előbb történik meg. Ha azonnal nem végez vele Lermontov ezredes dühös golyója. Raszkolnyikov ezen biztosan tudott volna ámulni és meglehet, hogy némi feleleteként is szolgálhatott volna a Pászkíj naplójában olvasott kérdésekre.
A valóságban, minderre rövid az idő...
Lermontov Pászkíjhoz lépett, majd két ujját annak nyaki erére tette. Pászkíj fejét felkapta az asztalról és az ijedt Lermontovra kacagott.
- Mulatságos dráma ez! –mondta és körbenézve sehol nem találta a pisztolyát.
***
Igor eltűnődött, majd visszaadta Fjodornak a novellát.
- Az élet csupa bűn! – nézett Fjodorra.
- És bűnhődés. – tette hozzá Fjodor és egy borítékot vett elő, melyre a következőket írta:
TÖMEGÍR
Moszkva Patriarsije Prudin
(Berlioz úr részére)
