Egy gondolat
Dátum: 2008. június 15. 10:39Műfaj: VersCimkék: érzelem |  |
Szomorú a szívem,mert nem vagy itt velem,
az élet csendben elmegy,de én itt maradok neked,
a gondolataidban,a szívedben,az emlékeidben,
de sosem fogom megtudni,milyen az,mikor a szív szeret.
Milyen érzés valakit teljes szívvel szeretni,
kezét fogni és mélyen szemébe nézni,
vajon milyen az igaz szeretet,
Mely nélkül az emberi szív élni képtelen.
Este van,s a telihold ragyog,
fényes szemével rám mosolyog,
A szél fújdogál,s azt súgja,
Van valaki,ki gondolataid tudja.
Ki ismer jobban,mint te saját magad,
aki érzi fájdalmadat és bánatodat,
egy érző szív az kinek hangját hallom,
S tudom,érzem,benne nem csalódom.
Egy igaz barát,ki rám talált,
ki meghallotta szívem szomorú szavát,
ki érzi bánatom és reményt ad,
ki meghallotta kiáltásomat!
Vajon ki is Ő? Ki az igaz barát
kinek a szíve,érzem,most már nálam jár.
Már tudom! Egy kedves,őszinte Tanár
ki nekem adta szíve pici darabját.
E kis darab szív nekem sokat jelent
benne van minden,mi a világon kell nekem.
Igaz szó,törődés,őszinte érzés,
vígasztaló,óvó karok,mely átölel és vigyáz rám nagyon,
melyek után csak vágyakozhatom.
De van még remény,
s nem adom fel,
az élet apró örömeinek is örülni kell.
Te vagy az én apró örömem,
kérlek,mindig maradj meg nekem.
Gondolj néha rám és szólj hozzám,
és én úgy várok rád,mint egy szép virág,
mint száraz föld csendes esőre,
mint kisgyermek,anyja ölelésére,
mint érző asszony egy férfi szívére!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
