Egy hajléktalan hete...

Szerző: Kardos GyőzőDátum: 2008. április 30. 08:19

Műfaj: VersCimkék: remény

Egy hajléktalan hete...

Hétfőn reggel, mikor az ember felkel,
Munkába menne, ha lenne! És kedve?
Talán még volna, ha szólna valaki:
Gyere dolgozni velem szaki! De nem.
Néma csend, egy szál munka sem.

Kedden már minden rendben,
Már nem vagyok egyedül.
Valaki rajtam jókat kacag - derül.
Ugye nem gondolod komolyan,
Hogy lesz munkád, mint olyan?

Hé pajtás, eljött a szerda - rajta!
Talán ma sikerülhet valami.
Valami olyan mit komolyan vehetsz,
S végre ehetsz valamit, a hét közepén.
Te ember, te rongyos, te szegény.

Csütörtök van, én nem adom fel.
A családnak, s nekem is ennem kell.
Ki az, aki nekem munkát adna?
Kinek nem telik másra, rongyos ruhára,
És a bokrok közt egy pad, kabátból párna.

Péntek, a munkanapok vége - na végre!
Mondják sokan, s rohannak hazafelé,
Letéve a munkát - bár én felvehetném!
Csalfa remény, kemény ez az élet!
Mit a sors rám, az emberre mérhet.

De talán majd szombaton. - majd ma!
Ma valaminek történni kell végre,
Feltekintve az égre, szállingózni kezdett a hó.
Na jó - most már biztos lesz munkám.
Nem lesz hiány, mert pénzt kap, ki havat hány.

Eljött a vasárnap a pihenés napja.
Én a havat lapátoltam - boldog voltam.
Volt munkám, s munkámból kenyér.
Számomra mindent megért, s az Istent arra kértem,
Legyen hó, legyen munkám is a jövő héten.

2006. jan.14.