Egy hang

Szerző: Üsth JuttaDátum: 2013. november 15. 10:07

Műfaj: VersCimkék: hang, zene, szeretet, gitár

Pengetve
danoló,
ezerszer
ringató,
dajkálva
vigyázó
férfiú.
Kinek
hangja
lágyan
simogatva,
lelkemig
sóhajtva
végigfú.
Mosolyában ott a világ,
Ajka csücskén megül egy virág,
S nektár szavak illatában   imád,
Bársony bolyhos, piros ajkú glóriát.
Kacaja, mint hajnali    záporeső,
Ambrózia    csók    a léterő,
Lelket    ez       éltető,
Kedves          szerető.
     Mintha    simítana,
S lelkem szárát cirógatja,
Óvva kártól    tekintve   ápolgatja,
S szemében a tüzet felém lobogtatja.
Sebbel-lobbal lobban lobogva felém,
Szívemmel     elkapva ő már az   enyém.
Levelek harmatja, ősz   mihamarja,    Feri,
E gyöngy ékszert nem is lehet elfelejteni.
Szeretném mosolyát     fellelni,
Vele     szeretetben
Lenni.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Üsth Jutta (#28671)	2013. november 23. 19:24
Köszi Feri! Az a titka a versnek, hogy Te ihletted :D
Válasz Hollósi Ferenc hozzászólására (#28670).

2. Hollósi Ferenc (#28670)	2013. november 23. 19:18
Nagyon kis frappáns vers ez a remekmű. Minden szerelmesnek és szerelemre vágyónak ajánlom. No meg zene kedvelőnek is.