Egy kicsiny udvarban
Dátum: 2009. június 04. 11:00Műfaj: PrózaCimkék: madarak hangyák szöcskék |  |
Madarak csicseregtek nagy vidáman, szöcskék ciripeltek egymásnak gondtalanul, színes lepkék libegtek tova, bogarak zúgtak a levegőben, szorgos méhek zümmögtek az illatos virágok körül, s szívogatták az édes nektárt, miközben apró lábaikon megtapadt a virágpor, hogy aztán egy másik virágra vigyék át,
Madarak csicseregtek nagy vidáman, szöcskék ciripeltek egymásnak gondtalanul, színes lepkék libegtek tova, bogarak zúgtak a levegőben, szorgos méhek zümmögtek az illatos virágok körül, s szívogatták az édes nektárt, miközben apró lábaikon megtapadt a virágpor, hogy aztán egy másik virágra vigyék át, öntudatlanul segítve ezzel az újjászületést...
Hangyák szaladtak végig a betonon, ugyanazon a nyomon, s némelyik nálánál sokkal nagyobb élelmet cipelt a boly számára. Kis csiga bújt meg az egyik dáliabokor levelének fonákján, behúzódva házába, s észre sem vette, amint egy zöld sáska araszolt végig rajta. Pók szövögette a hálóját egy kis cserje ágai közt, várva, hogy egy-egy könnyelmű rovar arra tévedjen.
Egy helyen mozdult a föld, majd az egyre nagyobbodó kupac tetején egy gombszemű, sötét vakond kukkantott ki, s rögvest el is bújt. A friss túrásra egy darázs szállt. Először alaposan megvizsgálta a tövét, ahol a fű még nedves volt az árnyékban, aztán nekilátott, hogy sarat gyúrjon leendő utódai bölcsőjéhez.
Egy másik, ugyanilyen darázs rátalált a pókra. Izgatottan röpködött a háló körül, ám a pókocska, megérezve a veszélyt, ügyesen elrejtőzött előle. A darázs körözött még egy ideig, majd elrepült, hogy másik pók után nézzen, amit majd a kis sártokba tesz, hogy lárvája abból lakmározhasson.
Távolabb, a régi homokozóban három veréb fürdőzött. Szárnyukkal magukra verdesték a homokot, ide-oda rázkódtak, hogy az bejusson szürkésbarna tollaik alá. Közben az egyik felpillantott a lányra, de tudta, hogy nincs veszély, s folytatta a jóleső homokfürdőt.
Rózsabogár zúgott el a leány füle mellett, majdnem súrolva a haját, azután leszállt az egyik dáliára. A napfény megcsillant fényes, zöld hátán. Picit mászkált a levélen, majd eltűnt a számára dzsungelként burjánzó virágözönben.
Mozdult a szellő, megsimogatva a homokozónak árnyékot adó fűzfát.
A lány tekintete elborult.
Egy kicsiny udvarban ennyi élet... ennyi szépség! Akkor mennyi van az egész Földön?
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
