Egy lány könnycseppjei
Dátum: 2011. augusztus 26. 09:29Műfaj: VersCimkék: anissa |  |
Hullnak csak egyre, szépen,
Halálos kegyelemmel.
Csakis a hibám végett.
Testem béklyóba van zárva,
Földi létemet leszegezve,
Lelkem fölemelkede.
Én meg csak nézem egyre,
Ez volnék, ez a szörnyeteg,
Mely csak kínt és gyötrelmet hoz?
Ez a förtelmes szörny lennék én?
Én, mint egy elmebeteg,
Úgy sírok és reszketek,
Ütlegellek szerelmemmel.
Már csak hűvös szempár néz rám.
Elmebeteg szerelmes lettem.
Csak hajtogatom egyre:
Kérlek, kérlek ne menj!
Te vagy a mindenem, szeretlek.
Hideg kéz, nem nyúl felém már.
Nem értem az egészet,
Mért tettem ezt veled?
Érzem, igen, ez most a vég.
Elmész, és sosem keresel,
Mégis gyönge ígéretet teszel.
Hát ez a történetünk.
Oly viharos este volt,
Így lett hát vége mindennek.
Köszönöm a boldog perceket,
Ezt az igaz szerelmet.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
