EGY MEGRONTOTT ÉLET 2.rész
Dátum: 2009. május 15. 13:23Műfaj: NovellaCimkék: menekülés, undor, félelem |  |
Este kérte Gézától a fizetését. Eldöntötte magában, hogy többet a kocsma környékére sem jön. Menekülne, de reménytelen. Nincs hová mennie. Meddig lehet ezt elviselni?
MENEKÜLÉS
Este kérte Gézától a fizetését. Eldöntötte magában, hogy többet a kocsma környékére sem jön. A férfi flegmán csak annyit válaszolt, hogy még nincs itt az ideje és fenyegető hangon hozzátette, hogy igyekezzen reggel a munkába állással.
Fáradtan, megalázva indult haza. Az ősz már ecsetvonásaival tarka ruhába öltöztette a fákat. Rózsika céltalanul bolyongott az utcán, végül a házuktól nem messze egy padon pihent meg. Úgy érezte, hogy egész teste kívül - belül csupa mocsok. Undor fogta el, amikor Géza zavaros tekintetéte gondolt Tenyerét olyan erővel szorította ökölbe, hogy körmei nyomán kiserkent a vére. Észre sem vette a fájdalmat, hiszen egész teste sajgott.
Merengéséből a háta mögött zörgő avar hangja zökkentette ki. Nagyon megijedt és minden erejét összeszedve rohant a házuk felé. Pár lépés volt már csak a kapuig, amikor visszanézett. Az utca kihalt volt, sehol egy lélek.
Halkan nyitotta az ajtót.
Táskáját ledobta a fotelba és egyenest a fürdőszobába sietett. Elfeküdt egy kád forró vízben. Szemei előtt állandóan a megvadult férfi eltorzult arca lebegett Soha nem volt még férfival. Még a gondolattól is kirázta a hideg.
A kétségbeesés a fájdalommal kézen fogva járta át gyönyörű testét. Nem akart többé a kocsma környékére sem menni, de a fizetésére szüksége volt. Eszébe jutottak Géza fenyegető szavai is. Mihez kezdhetne, ha a fizetését nem kapná meg. Kevéske pénze jó, ha kitart még egy hétig.
Nem látott más kiutat, kénytelen kidolgozni a hátralévő hetet és utána szó nélkül távozik.
Egész éjjel csak forgolódott az ágyon. Reggel fáradtabb volt, mint amikor lefeküdt.
A kocsma már nyitva volt. Géza szóvá is tette, hogy elkésett. A vendégek előtt is megjegyzéseket tett rá. Úgy érezte, hogy már mindenki tud a történtekről.
Hol gúnyos, megvető, hol pedig sóvárgó szemek kereszttüzében végezte munkáját. Keserűsége párosult dühével. Átfutott az agyán a bosszú is, de kénytelen volt még a gondolatot is elhessegetni, hiszen Géza erőfölényével tisztában volt.
Most érezte igazán a barátok hiányát. Ilonka néninek csak nem mondhatja el a történteket.
Úgy érezte, hogy sosem lesz vége a napnak. Este erőtlenül dőlt el az ágyon.
Egyhangú napok következtek. Rózsika megkezdte a visszaszámlálást. Minden nappal közelebb érezte a szabadságot.
Örült, mivel holnap kell jönnie utoljára. Indult volna haza, de az ajtó zárva volt. Hátraszólt Gézának, hogy nyissa az ajtót, mert menne. A férfi visszaszólt, hogy a kulcsot az asztalán találja.
Rózsika sietett a kulcsért, hogy minél előbb ágyba bújhasson, de az asztalig már nem jutott el.
Géza lépett ki az ajtó mögül és vadabbul esett a lánynak, mint azelőtt. Veszett vadállatként tépte le a ruháit. Rózsika a meglepetéstől és a fájdalomtól mozdulni sem tudott. Ismét a szégyen és a fájdalom vette hatalmába.
Felvirradt a nap. Megkönnyebbülve indult a kocsmába. Tudta, hogy most utoljára nyit be a helyiségbe.
Sokat dolgozott, igyekezett mindent rendbe tenni. Már csak ketten voltak a kocsmában mire az utolsó poharak is a helyükre kerültek.
Géza elé állt és a fizetését kérte, de az csak a fele pénzt adta oda. A lány jobbnak látta zsebre vágni a pénzt, majd követelte a fennmaradó részt is, mire a férfi megragadta a karját és eltorzult hangon ordította, hogy dolgozzon meg érte.
Rózsikát iszonyú düh fogta el és mivel szabadulni nem tudott a szorításból, egy hirtelen mozdulattal szembe köpte a férfit, aki elengedte a remegő testet. Már futott volna kifelé, de az erős kéz vállon ragadta. Ahogy visszafordult, egy hatalmas pofon csattant megrémült arcán.
Minden erejét és dühét összeszedve ugrott a férfi képének. Körmei mély árkokat húztak az eltorzult arcra, szabad utat engedve a vér folyásának.
Megsebzett vadként ordítva rohangált törölközőt keresve.
Rózsika egy mozdulattal belemarkolt a kasszába, nem érdekelte, hogy mennyi pénzt sikerült felmarkolnia és rohant ki az utcára.
Meg sem állt hazáig. A szobában nem gyújtott villanyt, félt, hogy a férfi utána jön. Összeszedte ruháit egy hátizsákba. Az apróbb dolgai egy nagyobb reklámszatyorba elfértek.
Gyertyát gyújtott és leült, hogy Ilonka néninek levelet írjon. Az asztalon hagyta ötezer forinttal, amit a rezsiköltségre szánt.
Óvatosan kinézett a kapun és mivel senkit nem látott, gyors léptekkel indult az állomás felé. Nem érdekelte semmi csak, hogy minél messzebbre kerüljön ettől a városkától.
A kalauz éppen indította a vonatot. Rózsika gyorsan felkapaszkodott. Keresett egy szabad fülkét és bekuporodott a sarokba. Azt sem tudta, hogy hová viszi a vonat. Az ablakból nézte a sötét égen táncoló csillagokat. A vonat ütemes kattogása álomba ringatta.
Álmából arra riadt, hogy valaki vállon fogja. Ahogy felnézett, egy hatalmas testet látott maga előtt.
Folyt. köv.....
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Fáradtan, megalázva indult haza. Az ősz már ecsetvonásaival tarka ruhába öltöztette a fákat. Rózsika céltalanul bolyongott az utcán, végül a házuktól nem messze egy padon pihent meg. Úgy érezte, hogy egész teste kívül - belül csupa mocsok. Undor fogta el, amikor Géza zavaros tekintetéte gondolt Tenyerét olyan erővel szorította ökölbe, hogy körmei nyomán kiserkent a vére. Észre sem vette a fájdalmat, hiszen egész teste sajgott.
Merengéséből a háta mögött zörgő avar hangja zökkentette ki. Nagyon megijedt és minden erejét összeszedve rohant a házuk felé. Pár lépés volt már csak a kapuig, amikor visszanézett. Az utca kihalt volt, sehol egy lélek.
Halkan nyitotta az ajtót.
Táskáját ledobta a fotelba és egyenest a fürdőszobába sietett. Elfeküdt egy kád forró vízben. Szemei előtt állandóan a megvadult férfi eltorzult arca lebegett Soha nem volt még férfival. Még a gondolattól is kirázta a hideg.
A kétségbeesés a fájdalommal kézen fogva járta át gyönyörű testét. Nem akart többé a kocsma környékére sem menni, de a fizetésére szüksége volt. Eszébe jutottak Géza fenyegető szavai is. Mihez kezdhetne, ha a fizetését nem kapná meg. Kevéske pénze jó, ha kitart még egy hétig.
Nem látott más kiutat, kénytelen kidolgozni a hátralévő hetet és utána szó nélkül távozik.
Egész éjjel csak forgolódott az ágyon. Reggel fáradtabb volt, mint amikor lefeküdt.
A kocsma már nyitva volt. Géza szóvá is tette, hogy elkésett. A vendégek előtt is megjegyzéseket tett rá. Úgy érezte, hogy már mindenki tud a történtekről.
Hol gúnyos, megvető, hol pedig sóvárgó szemek kereszttüzében végezte munkáját. Keserűsége párosult dühével. Átfutott az agyán a bosszú is, de kénytelen volt még a gondolatot is elhessegetni, hiszen Géza erőfölényével tisztában volt.
Most érezte igazán a barátok hiányát. Ilonka néninek csak nem mondhatja el a történteket.
Úgy érezte, hogy sosem lesz vége a napnak. Este erőtlenül dőlt el az ágyon.
Egyhangú napok következtek. Rózsika megkezdte a visszaszámlálást. Minden nappal közelebb érezte a szabadságot.
Örült, mivel holnap kell jönnie utoljára. Indult volna haza, de az ajtó zárva volt. Hátraszólt Gézának, hogy nyissa az ajtót, mert menne. A férfi visszaszólt, hogy a kulcsot az asztalán találja.
Rózsika sietett a kulcsért, hogy minél előbb ágyba bújhasson, de az asztalig már nem jutott el.
Géza lépett ki az ajtó mögül és vadabbul esett a lánynak, mint azelőtt. Veszett vadállatként tépte le a ruháit. Rózsika a meglepetéstől és a fájdalomtól mozdulni sem tudott. Ismét a szégyen és a fájdalom vette hatalmába.
Felvirradt a nap. Megkönnyebbülve indult a kocsmába. Tudta, hogy most utoljára nyit be a helyiségbe.
Sokat dolgozott, igyekezett mindent rendbe tenni. Már csak ketten voltak a kocsmában mire az utolsó poharak is a helyükre kerültek.
Géza elé állt és a fizetését kérte, de az csak a fele pénzt adta oda. A lány jobbnak látta zsebre vágni a pénzt, majd követelte a fennmaradó részt is, mire a férfi megragadta a karját és eltorzult hangon ordította, hogy dolgozzon meg érte.
Rózsikát iszonyú düh fogta el és mivel szabadulni nem tudott a szorításból, egy hirtelen mozdulattal szembe köpte a férfit, aki elengedte a remegő testet. Már futott volna kifelé, de az erős kéz vállon ragadta. Ahogy visszafordult, egy hatalmas pofon csattant megrémült arcán.
Minden erejét és dühét összeszedve ugrott a férfi képének. Körmei mély árkokat húztak az eltorzult arcra, szabad utat engedve a vér folyásának.
Megsebzett vadként ordítva rohangált törölközőt keresve.
Rózsika egy mozdulattal belemarkolt a kasszába, nem érdekelte, hogy mennyi pénzt sikerült felmarkolnia és rohant ki az utcára.
Meg sem állt hazáig. A szobában nem gyújtott villanyt, félt, hogy a férfi utána jön. Összeszedte ruháit egy hátizsákba. Az apróbb dolgai egy nagyobb reklámszatyorba elfértek.
Gyertyát gyújtott és leült, hogy Ilonka néninek levelet írjon. Az asztalon hagyta ötezer forinttal, amit a rezsiköltségre szánt.
Óvatosan kinézett a kapun és mivel senkit nem látott, gyors léptekkel indult az állomás felé. Nem érdekelte semmi csak, hogy minél messzebbre kerüljön ettől a városkától.
A kalauz éppen indította a vonatot. Rózsika gyorsan felkapaszkodott. Keresett egy szabad fülkét és bekuporodott a sarokba. Azt sem tudta, hogy hová viszi a vonat. Az ablakból nézte a sötét égen táncoló csillagokat. A vonat ütemes kattogása álomba ringatta.
Álmából arra riadt, hogy valaki vállon fogja. Ahogy felnézett, egy hatalmas testet látott maga előtt.
Folyt. köv.....
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
