Szerző: ArtsardDátum: 2008. november 04. 02:59

Műfaj: VersCimkék: szerelem, magány, víz, elmúlás, fájdalom, élet, halál

1. Artsard   (#21759)

2010. szeptember 02. 17:11

Ha most szellemes és unalmas lennék egyszerre, akkor ezt válaszolnám: nevetve fejtegetni. Mivel nem vagyok ilyen, vagyis olyan... ezért inkább azt válaszolom, hogy nem tudom. Nevetni talán kényelmesebb...

Válasz Lucia hozzászólására (#21732).

2. Lucia   (#21732)

2010. augusztus 31. 21:31

Nevetni vagy fejtegetni szeretnél?:))

Válasz Artsard hozzászólására (#21725).

3. Artsard   (#21725)

2010. augusztus 31. 15:47

Ez most vicc... vagy kódfejtés?... :)

Válasz Lucia hozzászólására (#21709).

4. Lucia   (#21709)

2010. augusztus 31. 10:32

Fordítsd meg a lapot amire az egyik verset írtam.... ott a nevem a hátoldalán:)))))

Válasz Artsard hozzászólására (#21295).

5. Artsard   (#21698)

2010. augusztus 30. 02:42

Jó szórakozást!

Válasz Mimi hozzászólására (#21611).

6. Artsard   (#21595)

2010. augusztus 23. 03:25

Elküldtem. Elmúlt a tétlenség. Megkaptad?

Válasz Mimi hozzászólására (#21315).

7. Artsard   (#21295)

2010. augusztus 05. 20:00

Hogy hívnak? :D Ez elég könnyű?

Válasz Lucia hozzászólására (#21247).

8. Artsard   (#21294)

2010. augusztus 05. 20:00

Ok. Elküldök pár címet, amit még játszanak jövőre. No reklám!

Válasz Mimi hozzászólására (#21243).

9. Lucia   (#21247)

2010. augusztus 03. 16:50

Hidd el szívesen válaszolnék... csak kérdezz egy kicsit könnyebbet:)))

Válasz Artsard hozzászólására (#21215).

10. Artsard   (#21218)

2010. augusztus 03. 02:10

tart... mindig is tartott...

Válasz bobita hozzászólására (#21203).

11. Artsard   (#21217)

2010. augusztus 03. 02:10

Amúgy szerintem van jobb, mint a Víg, de ez csak egy belső gondolat... mostanában lehet, hogy jobb lesz Enci alatt. :)

Válasz Mimi hozzászólására (#21177).

12. Artsard   (#21216)

2010. augusztus 03. 02:08

Nem is vagy egyáltalán banya! Így hát tegezlek! Svédország biztos jó hely lehetett. Szeretem a kajákat onnan.

Válasz Mimi hozzászólására (#21177).

13. Artsard   (#21215)

2010. augusztus 03. 02:07

Mi a megfejtés? Ismerlek? :D

Válasz Lucia hozzászólására (#21138).

14. bobita   (#21203)

2010. augusztus 02. 09:15

nagyon érdekes ez a halmazállapot 2008-ból, persze,felteszem csak,hogy azóta is tart,

15. Lucia   (#21138)

2010. július 31. 22:44

Igen, a Színházat nagyon szeretem. A fotó szerint NEM!! A versek alapján tuti, hogy IGEN!:)) Így hát az "egyenlet" továbbra is több ismeretlenből áll:)

Válasz Artsard hozzászólására (#21118).

16. Artsard   (#21118)

2010. július 31. 02:23

Lehet. Eddig mindig akkor volt valami hirtelen meló, amikor kimentem volna Posztra. De majd jövőre...!!! Szereted a Színházat?

Válasz Lucia hozzászólására (#21109).

17. Artsard   (#21117)

2010. július 31. 02:22

Próbálom megélni... majd kiderül... sokszor nem tudom, hogy mi a helyes út... nagyon sokat kockáztatok... de ez nem biztos, hogy jó így... te ilyen idős vagy? Akkor már ne is tegezzelek? :)

Válasz Mimi hozzászólására (#21107).

18. Lucia   (#21109)

2010. július 30. 11:32

Igen POSZT!:) Hogy ismerjük-e egymást?...NEM TUDOM! Talán csak a különleges érzelmi élmény okozta deja vu...

Válasz Artsard hozzászólására (#21101).

19. Artsard   (#21101)

2010. július 29. 15:22

Nem jártam júniusban ott. POSZT? Ismerjük egymást?

Válasz Lucia hozzászólására (#21095).

20. Artsard   (#21100)

2010. július 29. 15:21

Iyet kérlek ne írj, hogy előttem még ott az élet! Előtted is biztos ott van! Amúgy meg tök jó, hogy 3 nyelven tudsz. Az álmos történet ismerős, néha én is szoktam... elég félelmetes lehet annak, aki a közelemben alszik... :)

Válasz Mimi hozzászólására (#21088).

21. Lucia   (#21095)

2010. július 28. 22:55

Az ember egy életen át keresgéli a legbelső énjét, (szerintem nekem három élet sem lenne elég rá...) kérdés, hogy mennyire vagy képes őszinte lenni önmagaddal szemben, az igazság néha rohadt egy dög tud lenni, viszont nélküle sohasem ismerjük meg azt amit annyira kutatunk ... szép, hosszú és fájdalmas folyamat:) Ember legyen a talpán aki ép ésszel túléli:))) Más: Pécs 2010. június 3-12. ???:))

Válasz Artsard hozzászólására (#21066).

22. Artsard   (#21067)

2010. július 28. 02:18

Amúgy orosz. De nem orosz vagyok, csak az az anyanyelvem.

Válasz Lucia hozzászólására (#21054).

23. Artsard   (#21066)

2010. július 28. 02:17

Írás közben nem szoktam racionálisan gondolkodni - főleg mostanában. Régebben tudatosan fogalmaztam meg mindent a versben, most már csak hagyom, hogy kialakuljon. Gyakran nem javítom ki a verseket. Leírom és úgy hagyom. Néha átalakítok valamit, mert piszkál a gondolat, hogy nem hagyhatom úgy. Írás közben a magyar nyelvben kezdek el kalandozni és abban a rendszerben próbálok minél szabadabban létezni. Van, amikor nem tudok szabad lenni, mert sok olyan dolog van, ami egyszerűen kitörna formából. Nem szeretem ismételni magam. Kísérletezni szeretek és keresni valamit magamban, amit nem ismerek. Nem erőltetem. Könnyen, megy, akár a légzés. Csak meg nem fulladjak egyszer!

Válasz Lucia hozzászólására (#21054).

24. Artsard   (#21065)

2010. július 28. 02:11

Változó... sokszor csak képekben álmodom, és nem tudom megfogalamazni magamnak a látottakat... amikor pedig sikerül megfejtenem: az már az alkotás pillanata - vers vagy színház. Sokszor nem tudom, hogy milyen nyelven gondolkodom. De nem vagyok őrült. :D

Válasz Mimi hozzászólására (#21060).

25. Lucia   (#21054)

2010. július 27. 11:52

Érdekes... legbelül mindenki az anyanyelvére támaszkodik, más nyelveknél, bizonyos nyelvi szerkezetek viszont ennek szeretnek ellenállni, ezért másfajta gondolkodást hordoznak:) Mégis...a magyar nyelv sajátos logikája ott van a verseidben, ha nem is az anyanyelved, ezen a szinten beszéled. Állítólagosan a belső gondolkodás addig a színvonalig képes fejlődni, ameddig az anyanyelvünkön képesek vagyunk gondolkodni és kifejezni önmagunkat, így hát...leszokni róla, szó szerint: vétek:)) Őserő... a stílusodból nyersen árad, nyilván, ha latinul írnál ott is érezhető lenne:) Ez különös kettősség, írás közben melyik nyelven merengsz? ....esetleg szláv nyelvcsalád?:)))

Válasz Artsard hozzászólására (#21031).

26. Artsard   (#21031)

2010. július 26. 04:25

Ekkora fájdalmat azért nem szeretnék okozni... de azt hiszem olykor a fájdalom a legjobb dolog, mert utána legalább értékeljük a szép pillanatokat, mikor már nem fáj. Mostanában tudtam igazán megfogalmazni magamnak azt, hogy miért írok: nem tudom. :) Őserő... a vicces az, hogy a magyar nem az anyanyelvem... de nagyon szeretek játszani ezzel a nyelvvel. Szép. Azért szép napot és sok pihenést a munka mellé!

Válasz Lucia hozzászólására (#21017).

27. Lucia   (#21017)

2010. július 24. 16:32

Némi erőszakot kell magamon elkövetni, hogy ne azt írjam amit szeretnék:) Szóval...szóval.... vagy inkább szó nélkül:)) A verseid, nyilván mindenkinek más és más érzést adnak, nekem konkrétan oda ütöttél velük, ahol rettentően tud fájni:) Nagyon érdekes, hogy a mondandód ellenére, szinte minden gondolatodból árad az őserő, nem kis önbizalommal tetézve, ez nagyon-nagyon jó. Kedves Arts! Hidd el az itteni képek is elég izgalmasak. Kár is lenne túlbeszélni....... inkább megyek dolgozok egy kicsit.