egyszuszra_2
Dátum: 2009. április 23. 14:05Műfaj: VersCimkék: egyszuszra 2 |  |
Körém csavarodott,
tekertem.
Egy selyemszál,
a lábam ujjától
az orromig ér már,
alig látszom.
Még látom milyen a táj,
még tudom miért vár,
mert nem engedem,
a levegőt nehezen veszem,
érzem, hogy melegem
van,
csak vigyorogtam,
bárgyú kis világomban,
az egész egy langyos katlan,
ezt választottam,
s választom minduntalan.
Élvezem,
de kegyetlen,
mellettem húzom a fonalat,
végén egy hatalmas gombolyag,
teljesen összegubancolhat,
könnyedén, észrevétlen,
ha nem feszítem,
elveszítem,
de megpendítem,
lágyan belém vág,
éles,
mélyen bőrömbe vés a kis édes,
a húsom szinte nyögve, szűkölve,
az éjszaka mámoros tükre
tétlenül, reménytelenül
von kérdőre:
„Miért engedem magam
újra meg újra,
időről időre?”.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
