egyszuszra_6
Dátum: 2009. április 23. 14:09Műfaj: VersCimkék: egyszuszra 6 |  |
Fordulok lassan,
érzem, hogy koppan
a fejemben,
a karom, a tenyerem
a szememen ül,
látom, vigyorog szemtelenül.
Én bambán...
Nem találom,
ott az csak álom,
látvány, talány,
lógatja a lábát egy hatalmas áfonyán.
Az én finom áfonyám.
Kinyitom,
árnyékolok föl a plafonra,
felkúszik fölém,
az arcom akarja,
a tekintetem már rabja.
Így övé lehetek, gondolja
ebből nem engedek,
azelőtt bennem egy kaptár lehetett,
mikor megszületett,
de kiteregetett
minden kis méh,
ablakukban szárad az esti teríték,
kis kanalak, csészék,
mindegyiken hideg veríték.
Száradok én is
és látni vélem,
tisztának érzem,
ismerem, felismerem,
lassan fordulok,
kiheverem,
ébredezem...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
