Éji csend
Dátum: 2009. április 23. 22:50Műfaj: VersCimkék: halál, gondolat, félelem, érzések, álom, lélek |  |
Éji csend
Az éj, mint sötét fátyol hulott a Világra;
Csendet, nyugalmat, álmokat szitálva.
De minden csend, egy vihar előjele,
Most is egy villám cikázott az egekbe.
Esik az eső. Elmos mindent.
Én csak némán állok itt bent.
Nézem, az erszről hogy dől, özönlik a víz,
Nézem az időt, még csak alig múlt tíz.
Hosszú lesz az éjszaka. Látom előre.
Nézem a sötétséget az ágyamra dőlve.
Hiába a nyugalmas sötét, hiába a csend,
A szívem hevesen zakarol idebent.
Zúg a fejem, átjárja ezer gondolat.
Ennyi kérdést nem válaszolhatok meg egy éj alatt.
Hiába a csend, az éji nyugalom,
A gondokra a választ nem tudom.
Hiába keresem, kutatom a csönben,
A hangot, mitől nyugalmam helyre zökken;
Hiába keresem, hiába várom,
Szemem le is hiába zárom.
Az éj, mint sötét fátyol hullott a Világra;
Csendet, nyugalmat,álmokat szitálva.
De rám e nyugalom ma éjjel nem talált,
Nem hozott álmot, ám hozott Halált.
Az éj, mint sötét fátyol hullott életemre,
További sorsom, mintegy megpecsételve
Hulott rám az éj, hulott a lelkemre
Hogy a világ legyen elfeledve.
Itt a Nyugalom, itt a hang a csendben,
Itt van minden mit oly nagyon kerestem.
Az éj....az éj már örökre én lettem,
Nyugalomra az éji egekben leltem.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
