Éjjel
Dátum: 2008. május 26. 23:06Műfaj: PrózaCimkék: magány, éjjel, érzések |  |
A távolban még egy vonat elhaló zaja terjeng az éjszakában, a csillagok néma, méltóságteljes fénye átszűrődik a friss városi levegő narancssárga színezetén...
Halkan kattog az óra, a huzat megszűnt, odakinn csak a macskák lépteit hallani. A távolban még egy vonat elhaló zaja terjeng az éjszakában, a csillagok néma, méltóságteljes fénye átszűrődik a friss városi levegő narancssárga színezetén. A szobában minden csöndes; a szekrény ugyanúgy áll, mint napközben, de valahogy mégis más, a könyvek sem buzdítanak olvasásra és még a zászló is csak ernyedten csüng a falon, pedig nappal olyan büszke. Minden a holnapra készül.
Csak Te élsz a tegnapban. Csak Te állsz a kétségbeesés szirtjein, csak Neked hiányzik egy hang, csak Te remegsz ott fent, csak Te hallod az üresség suttogását, csak Téged borít be a megrendülés köde és leheli rád nyirkos cseppeit a magánynak, csak Te nem látsz a holdfénynél, csak Rád nem néz a fogyó hold, csak Neked nem nő a fű, csak Neked nem pirkad a hajnal, csak Neked nem hozza a megújulást az első hűs reggeli szellő.
Csak Te nem hiszel a Holnapban. És Őt ez nem is érdekli.
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. M.Simon Katalin (#806) | 2008. május 28. 10:09 |
Kedves Viktor! Mindig hoz a holnap valamit, amit csak nekünk szánt, de nem vesszük észre. A bizalom hiány tesz vakká bennünket. Üdv Katalin | |
| |
