Éjjeli dalom

Szerző: Dittrich PankaDátum: 2008. augusztus 30. 13:08

Műfaj: PrózaCimkék: szerelem, boldogság

Éjjeli dalom…

Amikor itt vagy velem, mert nem szólít a munka, estére lelkem megnyugszik, hisz megint magam mellett tudlak. Habzó fodros puha párnán nyugovóra térünk. Fejem válladra hajtom, egyik kezemmel átkarolom kicsi pocakod. Másik kezemet a szíveden pihentetem. Így múltak az évek, bármi is történt, szeretlek téged. Te a kezem fogod. Én szíved dobbanását hallgatom. Közben lassú csendes táncot jár az idő…

Beleveszünk a lemenő nap utolsó sugarába, hogy aztán a hold felváltsa a szűnni kényszerült fényességet. Álomba ringat mellkasod halk rezzenése. Ezzel búcsúztatod a napot. S elmúlik minden búm, bánatom. Csak ketten… álomba szenderedünk… érintkező meleg forró testtel. Aztán becsapsz, mintha már aludnál. Én cserbenhagylak. Elfordulok. Ám előtte egy puszit ajkadra sóhajtok. Kicsit megriadsz, félig kinyitod a szemed, s csókom viszonozod. Jó éjszakát! Ezt suttogod nekem. Megint átölelsz. Megfogod a kezem. Aztán szíved lassabban ver. Légzésed halk nesze tompul. A szobánkban a csendhomály sötétbe szorul. Csak a szél halk susogása, s néha egy kocsi robogása hallik. Csak mi ketten az éjszakában. Szívünk összeér. Álmodunk. Vadregényes tájat, szigetet ladikkal, verőfényes nyárral, sok ezer virággal, méhek dongásával. Egybefonódva várjuk a holnapot. S újra és újra hallom szíved halk zenéjét, mely véget nem ér. Tudom, hiszem, értem élsz és remélsz. Én is érted. Ne legyen vége a zenédnek. Verje a ritmust, s én arra táncolok egy életen át. S nem gondolok rá, mi lesz, ha nem leszel. Élvezem minden pillanatát, ha velem lehetsz. Együtt este egymást ölelve. Utazunk a végtelenben. Forrón, melegen szeretve. Érezlek. Szoríts magadhoz! Nem baj, ha fáj!

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.