vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Éjszakai repülés

Szerző: Tóth LászlóDátum: 2009. május 14. 10:48 Műfaj: VersCimkék: érzések

Mikor rátelepszik az est a városra

én akkor szállok,

és ilyenkor azt hiszem magamban,

hogy naggyá válok.

 

Itthagyva nehéz nagy testem

elindulok

s minden mi nehéz, elfeledve

a csillagokba kapaszkodok.

 

S az este

hűvös hátára veszi a lelkem,

de soha nem válaszol,

és sosem kérdez engem!

 

Nem kérdi miért jöttem

s ki vagyok,- mert ismer,

de tudja, hogy ki vagyok

és véd, s szorosan ölel.

 

Amit én látok szememmel

arra már ő is emlékszik,

amit ő lát, agyamba

a szilánkok azt bevésik!

 

Megmutatja azt,

amit én még meg nem látok,

végigsimogattatja velem

s megmutatja az egész világot!

 

S a hűvös est,

ilyenkor már ég bennem

s ahogy forgat, simogat, átölel

benne izzik a lelkem!

 

S azt est, engem úgy szeret

mintha a gyermeke lennék,

ilyenkor, mikor hátán visz

boldogabb nem is lehetnék!

 

Mert boldogság árasztja el szívem

mikor megmutatja a titkait,

mikor elsöpri a fátylakat,

s megnyitja a titkok ablakait!

 

Ilyenkor nem csak érzem,

de látom is az orgona illatát,

a virág kis belsejébe visz,

s megmutatja lila álmát,

 

hogyan álmodja az ezer apró virág

hogy magában hordozza az élet magját,

melyből újabb élet születik

most ez is megmutatja magát!

 

Az est az enyém,

és én az övé vagyok,

bármit teszek megtart

nem szabadulhatok,

 

de én annyira szeretem,

hogy nem is akarok,

mert az est, szép és jó

vele bárhová indulhatok!

 

Nem kérdez, mert ismer

de nem is válaszol

kérdés és válasz nélkül hallom,

mikor megérint, hozzám szól!

 

2007. 05. 14-15.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.