vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Elbeszélni egymás mellett

Szerző: VeronaiDátum: 2009. január 02. 20:52 Műfaj: VersCimkék: akarat, bizonyság, szeretet, veronai, hit, vers, lét, butaság, sajnálom

Mondhatok én bármit.

Mondhattam kedveset

és modhattam azt,

hogy hidd el,

lehet ez másképp is.

Mondhattam, úgy, hogy a bántás nem volt bennem,

csak a megértés, mert tudtam, hogy mit okozok,

mikor egy szerelmes szívnek azt mondom,

hogy "sajnálom, de mást szeretek.".

 

Viszont.

 

Egy, azaz egy dolgot nem értek meg.

Miért ma a bántás?

Miért a megnyomorodás?

Miért az egész élet kudarca?

Miért próbálsz úgy legyőzni,

hogy közben senki vagy.

Miért az egész?

Miért, hisz nem elbuktál,

ha nem fel próbáltalak emelni, és csak a Te fejedben van az

hogy csúffá tettelek, mikor közben megszépítettelek.

Miért a próbálkozás, mely jól tudod,

hogy meddő!

Nem azért, mert lehetne harcolni.

Nem. Itt nincs harc.

Itt platform van.

Oly lent vagy, hogy dobáló köveid el sem érnek.

Kérlek.

Értsd meg.

Nem dobálni,

érteni kell azt,

mi életed során jut neked.

Élj vele.

Értsd meg.

Ne ellenkezz.

Felesleges.

A butaság,

csak a végzeted lehet.

 

Nem szeretném.

 

Épülj.

 

Csak egyet tehetsz....

Szeress....önzetlenül.

 

(Sajnálom, de legyőzni nem tudsz,

mert én rád nem haragszom........)

 

A szeretet ott kezdődik, ahol a gyűlöletnek vége.

A gyűlölet abból fakad, hogy nem értjük meg a másikat.

Empátia.

Nincs mit mondanom.

Sajnálom.....

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.