vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Elégia

Szerző: AmadeusDátum: 2009. december 21. 18:29 Műfaj: VersCimkék: dermedt kezével húzza a nótáját, fázón, szomorúság fátyla

 

 

Egy ideje, oly hideg lettél.

Reggelente

fázón húzódsz el mellőlem,

arcod napsugarát

szomorúság fátyla hatja át.

 

Lelkedben még

tavaszt dalolnak a madarak,

körülötted még is,

egyre hidegebb, kiürültebb a táj.

 

Szomorú hegedű

jár melletted,

dermedt kezével húzza a nótáját.

 

Elmúlt szerelemről,

rég volt

nyári napokról dalol,

 

mikor még kacagott arcodon

a napsugár,

lelkedben ezernyi madár dalolt

és melleid még virágok fedték.

 

De már elmentek a fecskék

és valami belőled is.

 

Megfagyott tested hiába keltem,

szám zúzmara sebzi meg.

 

Szerelmed, mint jéggolyót

szívembe zárom.

 

Vagy feléledsz melegétől,

vagy veled fagyok.

 

                               2009. 10.30.

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.