ÉLETRAJTOK A CSALÁDBÓL - 6. Pénztárgép
Dátum: 2008. április 19. 00:45Műfaj: EgyébCimkék: állat, kedvenc, madár, papagáj, nimfa, kalitka, ember, gazdi, szív, szeretet, boldogság, érzések, élet, otthon, család, pénztárgép |  |
Pontosabban, nem is életrajz, hanem, "rajt" vagyis, családba kerülési... Szóval: Pénztárgép vagyis Pipi férjének és tulajdonképpen nimfáimnak története. Pipivel az előző részben ismerkedhetett meg a kedves olvasó.
Igen ritkán fordul velem elő, hogy besétáljak egy állatkereskedésbe, és azt mondjam, ilyen, vagy olyan állatért jöttem.
Ennek két oka van.
Egyrészt, többnyire véletlen találkozás, hirtelen lobban "szerelem" majd alapos tudakozódás után kerül hozzám egy-egy állat, másrészt, ennél még gyakrabban, mondhatnám rendszer szerint, valami rendhagyó esemény kapcsán.
Így volt ez a nimfapapagáj tartásommal is. Az első párt válás miatt kaptam, kalitostól. Az asszony nem akarta megtartani, a férj nem vihetet őket magával... Szerencsére hosszú életű madarak, de a számukra szabott idő így is véges, és töredéke az emberöltőnek. Így tehát jónéhány szép, együtt töltött év múltán fájó szívvel, és betöltetlen űrrel hagytak itt engem. nagyon furcsa volt nélkülük, a jól ismert hangok, tappogásuk nélkül... egyedül a szemetelésük nem hiányzott, igaz, azt megtették helyettük a többiek, egy kevéssel több vagy kevesebb maghély a parkettán, bútorokon, virágcserépben és - ha balgatagon hajlongtam a kalitkák alatt - a hajamban már fel sem tűnt.
Ekkor - már nem tudom mi oknál fogva - egy kedves, ismerős család ajánlotta fel nekem a saját pár nimfáját. A lányt még egészen fiatalkaként kapták, egy közelben lakó tenyésztőtől. Sérülten kelt ki a tojásból, egyik szárnya kacskán állt, repülni sem igen tudott. De, ettől számunkra csak még kedvesebb volt. A fiút már úgy evtték mellé. Elvemet vallották ők is. Szegény madár, már mégsem lehet egyedül...
Boldogan éldegéltün immár ismét nimfásan, mint a mesében, mígnem a zord idő közbeszólt. A fiú távozott. Örökre. nem tudom máig, enenk au volt az oka, hogy ő korosabb volt a lánynál, vagy közrejátszott a szárnyán keletkezett kis daganat, melyre az állatorvosok csak anynit mondtak: hagyni kell.
A lényeg, hogy özvegyen maradt a lány papagáj, az én imádott kis kacska szárnyúm. Eldöntöttem, ezúttal nem fehér, hanem hozzá hasonló, hagyományos, szürke ruhás férjet fog kapni.
Szerencsémre az állateledel boltnak, -ahová hosszú évek óta jártam, s ma is járok - akkoriban egy része madarászattá lett alakítva. Ott árulták a madaraknak a magokat, kalitkákat, szépiát, egyebeket, és magukat a madarakat is!!
Órákig el tudtam vacakolni az üzletben. Persze, ehhez adott volt a jó társaság, a boltosok személyében. A hagyományos rész vezetője, és dolgozói hozzám hasonló "őrült" álaltbarátok, számos macska és kutya gazdái, mentési kalandokkal tűzdelt hétköznapokkal. A madaras rész vezetője pedig profi madarász, tenyésztő, akitől rengeteget kérdeztem, és tanultam.
Közben pedig hallgatatm a különböző trillákat, füttyöket, csicsergést. Különösen megkapott az egyik nimfa ifjonc bravúrja? a nyíló.csukódó pénztárgép cdilingelő dallamát mesterien visszafütyülte. csinos, szürke madárka ... Barátkozásunkat hamarosan elhatározás, majd tett követte: ő lesz az én özvegyem párja, megveszem! Neve kézenfekvően Pénztárgép lett.
Történetükre csak az vetett árnyát, hogy lévén az ifjú férj jelentősen fiatalabb, most meg ő özvegyült meg.
Ám ezen a problémán segített a netes lelenc, Pipi, akivel hihetetlen nagy szerelemben, és egyetértésben élnek.
