ÉLETRAJZOK A CSALÁDBÓL - 5. Pipi
Dátum: 2008. április 19. 00:41Műfaj: EgyébCimkék: állat, madár, kedvenc, papagáj, nimfa, pipi, gazdi, ember, szív, szeretet, boldogság, kalitka, család |  |
Pontosabban, nem is életrajz, hanem, családba kerülési... Szóval: Pipi, vgyis Pénztárgép feleségének története. (Pénztárgép előbb itt lakott, ám udvarisa férfi lévén ő a következő részben mutatkozik.)
Sikeresen haza buszoztunk. Itthon nemtetszését határozottan kifejezésre juttatta, amikor Gini (a husky) az illendőnél behatóbb érdeklődést tanúsított iránta. Félreérthetetlenül a tudtára adta, hogyha azt a szimatoló, tejcsoki színű, nedves orrát csak egy milliméterrel is közelebb tolja, nem marad adós a csípésekkel.
Ahogy a szobába léptünk, rögtön kiszúrták egymást Pénztárgéppel, akit fiatal korában azért választottam társai közül, mert ő tudta utánozni a bolt pénztárgépének csilingelését. Pipi, mihelyt szilárd talajon érezhette a kalitkáját, a szállító alkalmatosságnak abba a sarkába húzódott, ami a legközelebb volt Pénztárgép otthonához. Nem különben Pénztárgép is a megszokott, kényelmes sarkából legott az átellenes, Pipiéhez legközelebbibe húzódott. Ehhez a pozícióhoz aztán egy bulldog szívósságával ragaszkodtak.
Elérkezett az idő. A madarak láthatólag nagyon ezt akarták, no meg eredetileg is az volt szándékom: át kellett telepíteni Pipit leendő otthonába, melyet szemmel láthatóan azonnal magáénak érzett. Pénztárgép legott elébe sietett, elkísérte felfedező útjára is. Miután közösen körbe mászták a nagy kalitkát, az alján kezdtek vizsgálódni- szigorúan vállvetve. A csendben jó darabig csak a fürge tipitapp- tipitapp négyes üteme hallatszott, ahogy le-föl masíroztak. A párocska egymásba feledkezett. Később a szobába lépve sikerült elcsípni a pillanatot: az ott, akkor vitathatatlanul csók volt a javából!
A turbékolás még most is folyik.
És, hogy honnan buszoztunk haza? Egy családtól, akik a neten, ajándékba kínálták. Utazás előtt álltak, nem tudtak gondoskodni a hirtelenjében közéjük cseppent madárról.
Pipit ugyanis jövő- menő emberek tömegében, az utcán találták, sorsára hagyva, ( többször visszamentek, majd álldogáltak mellette egy órácskát) nagy, törött kalitkában.
Jha, a madárinfluenza őrület, meg a tudatlanság!
Ugye, hogy minden rosszban van valami jó??? :o)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
