vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Elfújta az őszi szél

Műfaj: VersCimkék: elmulas, emlek, osz, baratsag

Elfújta az őszi szél

 

Feketés csontváz nyújtózik, hideg
szélbe kapva vár – “ő is oly rideg…”
Levele hullt már ennek a fának;
megártott az ősz – elfut a mával,
elillan, mint a sok őszi emlék:
mi milliónyi levél volt nemrég;
„Pedig nem akartam…”

 

Színes volt minden, hittem, mit éltem,
nem a szokásos – semmit se félve
őszinte szóval meséltem mindent.
Cserébe enyém a világ egy kincse:
igaz baráti szeretet, olyan
tiszta, - ő szinte… - mint eddig soha;
„Velem volt a bajban…”

 

Ezt fújta el a jeges lehelet;
holott ez nyílván másképp lehetett
volna… csupaszon semmiképp; ázva,
levél nélkül – nem csak engem várva.
Bárcsak…
tudnám én mi a miértre
a válasz – mit meg nem adtam érte…
„Majdnem belehaltam…”

 

De most felállok, bátran kiálltok:
Érjen végre véget a rémálom!
Hulljon a hó! – én azt se bánom;
Fehér lesz a kontúr minden ágon;
„Tán magam majd meglátom…”

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

Szavazás

Még nem érkezett szavazat a cikkre.

Ha belépsz, tudsz szavazni.