Elmult szerelmek..

Szerző: RéziDátum: 2008. szeptember 04. 22:37

Műfaj: VersCimkék: suhannak, sejtelmesen, nyűví, gallérod, emlékek, kacaja, arca, keresed, gyötört arcod, menekülsz

.Már feketén suhannak az árnyak,
mi közel volt,az sejtelmesen sötét,
gondolataid riadtan szállnak,
neked csapódott egy vak denevér.
Az ősz nyüvi a parti fákat,
sárgultan hull a még élő levél,
csak a te lépted dobban az éjben,
keresed a meleget s keresed a fényt.

Gallérod nyakadba hajtod szitál az eső,
fájóemlék húzza le cipődhöz fejed,
keseregsz,sebed nem gyógyítja az idő,
csatangolsz s emléked a parton keresed.
A ragyogás a ködös múltba vész el,
nincsenek róla csak halvány emlékeid,
de szeme színe soha nem homályosul el,
azt a nyarat próbálod megjeleníteni.

Gyöngyöző kacaja víthangzik lelkedben,
a sötétben felrémlik bájos arca is,
mint kaleidoszkóp,kirakod képekben,
ám az idő, elmosta némely darabjait.
Hiába keresed zamatát a régi nyárnak,
lelkedben mindent kipucolt az idő,
gyötört arcod fúrod az éjszakába,
menekülsz,de talán már nincs is mi elől.

200.09.04. Rézi.