Elnézést Babits Mihály
Dátum: 2008. július 31. 12:07Műfaj: VersCimkék: vágy, bohém, részegség, szabad vers |  |
Verseidet soha nem szerettem,
de a múlt éjszaka, amit tettem,
egy életre szégyellem.
Levizeltem neved iskoláját,
Pécsett, egyedül,
büszkén.
Haverral ittunk valamiféle
sört.
Vedeltem,
élveztem, megtört.
Fuldokló hólyagom feleselt mohón:
Ereszd ki a szenny-bolygón!
Cikkcakkban kacsázva
megtámadom a téglafalat,
elkezdem kiadni az ég alatt.
Gyantás fenyők ragadnak,
téglák bőszen haladnak...
Két csillag rám kacsint.
Babits az, nevet mint
aki szeret.
Felhő-had takarja szemét,
szél traktálja nevét,
ő csak ennyit mond:
Bolond! Igyál tovább,
az élet úgyis rondább,
ne gyötörd a lelked,
nem új dolgot tettél,
engem nem te temettél...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
