Emléked
Dátum: 2009. november 10. 07:39Műfaj: VersCimkék: sultan meséi, szerelem |  |
Akár Zsuzsannát a vének,
nézlek titokban Kedvesem,
neved súgom őszi szélnek,
mely deret vet a réteken.
Mert bennem él minden percben
egy rész belőled, Szép Katám -
e megkésett szerelemben
újraéledt egy forró nyár.
Őrzöm lábnyomod a porban,
mosolyod az álmaimban,
szemed fényét csillagokban,
bőröd selymét ujjaimban…...
Hej! Gyakran álmodom Édes,
hogy sétálsz velem, langyos éjben,
kettesben csak, kéz - a kézben,
hajad lebben rám a szélben.
Ám az álom mindig véges,
s kegyetlen az ébredés:
soha sem volt, holdas fények,
egy apró, sima női kéz,
a virágok, és az éjek,
lágy tavasztól sárló rétek,
édes csókok, ölelések,
múltba vesztek immár végleg.
Ajánlás:
Mint a hold sápadt korongja,
ezüstfelhők mögé bújva
szökik előlem a hajnal -
szökj el Te is, Szőke Angyal!
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Halacska (#15604) | 2009. december 07. 04:09 |
Köszönöm! :) | |
Válasz idegen hozzászólására (#14747). |
|
2. Halacska (#15603) | 2009. december 07. 04:09 |
Azért olyan szép, mert mielőtt megírtam sok időt töltöttem a tükör előtt borotválkozás közben. Képzeld: előbb azt hittem, egy ork került valahogy a fürdőbe! Mikor pedig rájöttem, hogy magam láttam a tükörben, megirigyeltem a Vasálarcost, mert neki nem kellett ilyen megpróbáltatást kiállnia. Aztán eszembe jutott a mondás, hogy ha egy fokkal szebb vagyok az ördögnél, akkor már jóképű legény vagyok - és ebből az aspektusból nézve, felfedeztem a szépséget magamban. Így történt, szóról - szóra. :D :virág Neked | |
Válasz Marcipan hozzászólására (#14743). |
|
3. idegen (#14747) | 2009. november 15. 19:33 |
Tetszik...! Megkapóan szép képek. (A deret vető őszi szél egy emléket ébresztget bennem. Ha felébred, szólok.) | |
| |
4. Marcipan (#14743) | 2009. november 15. 09:55 |
Gyönyörű szerelmes vers. :) | |
| |
