vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Emlékszel

Szerző: Molnár ZsoltDátum: 2008. április 05. 08:17

Műfaj: VersCimkék: vers

 

Szeretem a bájos
Gyermekizgalmad,
Mit a jó anya
Gyermekének,
Tükörként visszaad,
Hogy zavarodban
Mosolyt tanítsz....
Naívan hiszem,
Tőlem való
Te régről tudod,
belőlem kicsalható.

Emlékszel?
Fényes kirakatban
mozdulatlan eléd álltam,
Elevenedve viaszbábban,
Hang nélkül súgtam
nyakadnak szépívébe
Ne, mint könnyű ösztön szerepekre,
Ma gondolj másként!
Minként a magány gondol,
Az áhított szerelemre!

Emlékszel?
Egyszer jeges nagyvizekben
áztam hínár szépruhámban.
Akkor kezed más kezekben sétált,
Az idő túlpartleső
süppedő sápadtságban
Aztán eltelt, mi múlékony,
Te maradtál egymagad
Akkor lettem szorongó verejtékcsepp,
mi tenyeredben lakik még néhanap.

Emlékszel?
nem volt olyan régen!
Csak mióta Hold legel setét réten.
Mióta ott nyílnak a szépfényű csillagok
S viharkor a felhőménes szikrát nyerít,
Ha éppen jóllakott!

Emlékszel?
Ígértem, vigyázok rád,
Akkor is, ha meghalok,
És az idő nem létezik
Csak azt mondják,
Elfogyott.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket