EMLÉKSZEL MÉG ?
Dátum: 2010. július 02. 06:56Műfaj: VersCimkék: szerelem, emlék |  |
Emlékszel még a hajnali habos, felhős égre,
emlékszel a néma csendben madárcsicsergésre?
Látod még a tó partjának hívogató zöldjét,
a távolban magasodó dombok büszke ívét?
Lábunk alatt ibolyarét, csalánerdő virít,
amott épp egy gyermekláncfű nap fényére kinyílt,
kicsalta a hangyákat is, futkostak a napon,
osztoztak a friss tavaszi virágillatokon.
A természet nagy asztalán volt sok finom falat,
az erdei szűk ösvényen vaddisznóraj haladt,
a fácánok megriadtak, megbújtak a zöldben,
éppen ahogy mi bújtunk meg a hajnali ködben.
Élveztük a szabadságot, festettünk szép álmot,
meg akartuk változtatni az egész világot,
de a múltunk közénk állva, felhőt sodort felénk,
zajos percek váltották fel az éjjeli reményt.
Barangoltunk völgyön dombon, meredek sziklákon,
szomorúan néztünk végig a haldokló fákon,
rég elhagyott gémeskútnak már nem húzták vízét,
éreztük a tehéncsorda orrfacsaró bűzét.
Mégis szép volt ott az élet, csak te és én ketten,
esténként a két karodban boldogan pihentem,
csak a napok mért szaladtak felettünk oly hamar,
s néha-néha támadt köztünk egy csipetnyi zavar.
A telefon csörgésére összeszorult szívem,
máshoz nem, de ordítani lett volna nagy kedvem,
most nem szól a telefonom, pedig nagyon várom,
bánatommal magamat az égnek felajánlom.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
