érzések
Dátum: 2008. november 28. 13:32Műfaj: VersCimkék: érzések |  |
elmúlás közelg sötétség
őszi fellegek szürke ég.
Közönyös csöndbe burkolt zűrzavar,
üresség, magány mi felkavar.
csendbe burkolózó ordító sötét mélység
sekélyes fénye félve tündököl az éjbe.
égbe nyúló múló pillanat alatt falakba
ütköző kitörő szabadság émelygő élménye
láncait szaggató elemi erőktől félve
erőnek erejével láncszemként élve
pillanatnyi megnyugvást remélve
s az ördögi körbe visszatérve
ér a végzet melynek nincsen vége.
öröm és kétség
helyes és vétség
élet s szépség
utolsó szemétség
kezdet nélküli vég vég nélküli kezdet
melyet végtelen idő s tér megedzett
fény nélküli árny árny nélküli éj
éj nélküli fény fény nélküli tűz
tűz nélküli élet mi a semmibe űz
vég nélkül véget követve.
értelem szikrája mi lángot gyújt az éjben
keresd ki fenti sorokból
reményem jövőm
fényem
énem
2007.10.30
2008.11.28
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Persepolis (#7203) | 2009. január 13. 12:10 |
Meglehetősen borús hangulatban írtad, gondolom egy hideg, őszi napon, érezhetően kilátástalan hangulatban. Én egyszerre érzek benne lemondást, de akaratot is, amit az ellentétpárokkal tökéletesen érzékeltetsz, és hogy nem adod fel. Viszont mégis inkább egy kicsit, mintha a negatív irányba billenne a dolog, mert a pozitív, életigenlő jelképek, illetve fogalmak hamisnak, vagy gyengébbnek vannak beállítva, mint a sötét és rossz kifejezések. Röviden ennyi. | |
| |
