Mese a meséről
Dátum: 2014. március 16. 22:08Műfaj: EgyébCimkék: felnőtteknek, mese |  |
Kívülről nem látszik, mi van a mélyben, hiába írok róla bármit, bármennyit. Ami másnak egy jó kis történet, amivel jól szórakozik, az az írónak lehet, hogy a fájdalmas valóság.
Öreg volt már, de a korát nem firtatta senki. Néha úgy érezte, hogy akár több száz éves is lehet. Olyankor persze nem számított az idő, amikor itt ültek körötte csöndesen az emberek, és csillogó szemmel hallgatták furcsa történeteit.
Mesélt az évszakokról, a barátairól, dicsérte a bort és a csókot. Talán még a meséről is tudott mesélni. Kedvenc történetei mégis pont a szerelemről szóltak. A boldog szerelemről, amivel soha sem találkozott, pedig lelkében mindig is ott izzott a vágy utána. Igen, a viszonzott szerelemről álmodott éjszakánként. Kedves szavakról és gyöngéd ölelésekről. Forró, nyári éjjeleken néha lágy dallamra ébredt, s tarkóján érezte kedvese finom leheletét. Aztán csalódottan vette tudomásul, hogy csak a szél dudorászik az ablaka alatti fák között, s a betérő fuvallat cirógatja a bőrét. Aznap megint volt egy története kedves hallgatói számára.
Azok pedig csak itták édes-bús szavait, s talán soha nem tudták meg, milyen fájdalom hívta életre ezeket a meséket.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
