Eső és ölelés..!

Szerző: RéziDátum: 2008. július 24. 17:31

Műfaj: VersCimkék: könnycsepp, megbontom, révedek, szavadat, karjaimba, még, tested

Még ne,ne kelj fel mellölem,
hisz látod,borús kint az idő,
a nap is bujkál a felhőkben,
a fák állnak fázósan didergőn.
Ágyazd karjaimba magadat,
lelkünk már hevesen ölelkezik,
nem értem suttogó szavadat,
mert a jeges eső az ablakot veri.

Az árnyak megültek idebent,
de mi,fénylünk mint a csillagok,
szemem lehunyom,már révedek,
kezem araszol síma hasadon.
Dobol a párkányon az eső,
szíved követi vad ritmusát,
fülledt lett bent a levegő,
megbontom masnid fonalát.

Most ne,te meg ne moccanj,
ma én emellek a felhők fölé,
szemedből könnycsepp pottyant,
repültél fel,a felhők közé.
Ajkammal szárítom édes csepped,
kint a zápor is lassan csitul,
karomban tartom remegő tested,
álmodj csak,álmodj gondtalanul.

2008.07.23. Rézi.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Rézi (#2171)	2008. július 25. 18:43
Köszönöm,már látom......
Válasz Lukács Mária hozzászólására (#2161).

2. Lukács Mária (#2161)	2008. július 25. 13:07
Nagyon szép vers, de a moccanj-t javítsad légyszíves.