Ezüstben bíbor.
Dátum: 2009. május 31. 07:27Műfaj: VersCimkék: rét, vég, búcsúpohár, rózsád |
s körötte ragadós a homály,
éreztem ez a vég,
fogaid felsebezték mohón a szám.
Kezed nyúlt kért még,
s magával ragadott a vágy,
szemedben izzott a fény,
és te lettél az édes búcsúpohár.
Ezüstös volt a fürtöd,
s meredő mellbimbódnak színe is,
sebzetten csak tűröm,
utolsó nászunk végakkordjait.
Vállaim vadul gyűröd,
én mohón nézem rózsád szirmait,
vágyaid féktelen űzöm,
s fészkedre tapasztom forró ajkaim.
Az ezüst rét bíborba úszott,
a végtelen csak egy kérészi villanás,
kagylód magába húzott,
pulzáltam benned s átéltem a csodát.
A vég volt, nincs fojtatás,
a hegyek maradnak, a szellő elsuhan,
s elmaradt a feloldozás,
az űr, az illatod, nekem az maradt.
2009.05. 13. Rézi.
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Rézi (#9217) | 2009. május 31. 14:30 |
Köszönöm mindkettőtöknek,van ,hogy sikerül..!Rézi. | |
| |