Fájdalom

Szerző: Táltos MiklósDátum: 2008. június 25. 08:03

Fájdalom

Az élet vad tengerében

Mikor megszületett egy élet,

örömtől ragyogva, minden gond elillant.

Erőt érezni, küzdeni érte, tiszta szívvel.

Telve lelki reménnyel.

Mi lesz első mozzanata, kis lépte, mily gyönyörű!

Mosolya, szeme pillantása, elfeledni nem lehet.

Élet! Élet! Élet!

Hol vagy? Merre vagy?

Nem válaszol, semmi, senki.

Örömből fájdalom,

fájdalomból remény

reményből esély!

Most hol van?

Hallgat minden, nem válaszol.

Egy örökké való álom volt?

Nem! Nem!

Nem így kell!

Maradj még!

Nem tűnhetsz el, mint kő elhajítva tó fenekén.

Nem válaszol senki.

Sírnom kell, fájdalom nem emészthet el!

Mily szép remény, mikor egy új esély, villant felé.

Fájdalom, öröm, együtt volt jelen.

Mint, mikor egy élet születik.

Megszülettél! Újraszülettél!

Élned kell! Élned!

Küzdeni teljes erővel, mint kismadár életéért.

Repüljön lelked örök élet felé

Hol minden nap kél egy új remény. 2008.06.24

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Táltos Miklós (#1580)	2008. július 04. 15:53
Kedves Veronai! Nagyon szívesen, bár jobb lett volna, ha örömről szólt volna a vers, de az élet olykor iszonyúan fájdalmas. És most is sírás fojtogat, mikor olvastam üzeneted, de nem baj. Az a baj, kevesen tudják értékelni azt, hogy egészségesek és ahelyett, hogy egymással vannak elfoglalva, vagy saját önnön túl ragyogtatásával megpróbálhatnák értékelni és érezni igazi EMBERI mivoltukat, főleg a szeretet és egymás iránti tisztelet jegyében. Maradok tisztelettel: Táltos Miklós
Válasz Veronai hozzászólására (#1487).

2. Veronai (#1487)	2008. június 26. 00:13
Most tudjuk. Most értjük. Most kell felfognunk azt, hogy mily adomány az élet. Kinek, csak a remény jutott. Élhetetlenek hallgassatok! Grt. Sajnálom, hogy így kellett találkoznunk. Balázs így is "túl élte"! Köszönöm, hogy megírtad. Veronai