Fájdalom? De vajon miért kell átélnünk?
Dátum: 2008. április 01. 19:46Műfaj: EgyébCimkék: fájdalom, élet, érzés |  |
A fájdalom érzése sokszor a mélybe húzott, de mindig sikerült felállnom. Életem kis részét megosztom veletek,mely gyermekként nem volt szeretettel fűszerezve. "10 éves voltam amikor észrevettem hogy, édesanyám otthon titokban alkoholt fogyaszt."
10 éves voltam amikor észrevettem hogy, édesanyám otthon titokban alkoholt fogyaszt.Nagyon fájdalmas érzés volt, mindig láttam már hogy valami nincsen rendben vele,olyan furcsa.Gyermekként nem értettem miért nem olyan mint a többi anyuka.Soha nem olvasott mesét, nem beszélgetett velem, nem kérdezte meg hogy vagyok, mi történt az iskolában. Szégyeltem. Édesapám is ivott de, azt valahogy elfogadhatóbbnak találtam.
Egyre jobban bántott a dolog, vágytam az anyai szeretre mint minden gyermek. Elkezdődött a betegeskedésem,állandó fejfájásokkal küszködtem, nem találták meg az okát.Minden évben több hónapot kórházban töltöttem,végül 13 éves koromban azt mondták lelki eredetű. Beléptem a kamaszkorba,egyre zárkózottabb lettem, édesanyám pedig egyre jobban az alkohol rabjává lett.A pszhiológus azt tanácsolta menjek kollégiumba, ne legyek otthon. Ekkor már tovább tanulós voltam.Soha senkinek nem mertem elmondani azt ami otthon folyt,egyedül a pszhiológusnak.
Már késő volt, döntöttem, nem akartam tovább élni.Nem volt mellettem senki aki segíthett volna.14 évesen öngyilkos lettem, sok gyógyszert vettem be, az intenzív osztályon ébredtem fel.Édesanyám első szava az volt"Ezt miért csináltad tiszta ideg vagyok" nem tudta hogy ő volt a fő oka.Első gondolatom az volt ahogy ott feküdtem az intenzív osztályon Isten azt akarja hogy éljek, és én soha többet nem teszek ilyet. A szüleim soha nem beszéltek Istenről. Ma már tudom,mi történt akkor amikor a másik oldalon voltam.Ebben az időben a könyvek voltak a "barátaim" nagyon sokat olvastam széleskörű érdeklődessel rendelkeztem.
17 évesen férjhez mentem, majd megszülettett első gyermekem. Belemenekültem a házasságba mely tovább bonyolította az életemet, sok-sok fájdalom következett. A házasságomban az volt a jó, hogy a férjemmel ugyanaz érdekelt mindkettőnket. Együtt indultunk el a spirituális úton, sokat köszönhetünk egymásnak. Egyre csak tapasztaltam, és levontam belőle mindazt ami bölcsebbé tett. Kerestem az utamat, több mint 10 év kellett hozzá hogy megtaláljam. Ma már tudom, hogy édesanyám és édesapám a legtöbbet adták nekem. Hogyan is tudhattak volna szeretni amikor nem szerették önmagukat? Hiszen az képes szeretni igazán, aki önmagát szereti. Megértem, és tiszta szívemből szeretem őket, tudom mindennek így kellett történnie. Nagyon fontos az hogy a gyermekeinket meghallgassuk, figyeljünk rájuk.A sok fájdalomnak köszönhetem, hogy ma már tudatosabban élem az életem. Arra törekszem hogy mindent és mindenkit elfogadjak olyannak amilyen. Hiszen minden ember úgy csodálatos ahogy van,és mindenkiben ott van a tehetség, a szépség, csak felszínre kell hozni. Ma már segítek az embereknek, hogy megtalálják saját magukat, utat mutatok.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
