Fanatikus női focidrukker
Dátum: 2008. május 13. 18:33Műfaj: PrózaCimkék: novella |  |
Nem csak a férfiak szerethetik a focit! Egy nő is ugyanúgy lehet fanatikus drukker. Hogy hogyan válik megrögzött szurkolová? Kiderül ebből a kis novellából.
Gyermekkorában édesapja, a láthatáskor, mindig meccsre vitte. Nem tehetett mást, mint köpködte a szotyit, oda- vissza, néha az előtte ülő nyakába. Szórakozásból. Közben ő is követte a labda útját. Kiabálnia persze csak a sört ivó apjának volt szabad. A gólnál apja magához ölelte és együtt örültek ugrálva, önfeledten. Talán csak ez volt kettejük egyetlen közös boldogsága. Ha kikapott a csapat, az nagy baj volt, trágár szavakkal követték.
A kicsi lány szerette a focit. Sokat futballozott a fiukkal, akiket megszégyenített pimasz cseleivel, góljaival.
Aztán amikor tizenéves lett, másért kezdett meccsre járni a barátnőivel. Mért is ne… a fiuk közé… a keménymagba. Az sem zavarta őket, ha részegen egy maga alá csináló fiúba botlottak, csak nevettek rajta. Itt lehetett pasizni, volt is jelentkező. A gólnál mindenki mindenkivel ölelkezett. A győztes meccsek után buli, iszogatás, mámor és boldogság, hiszen nyert a csapat. Aztán áhítozva várták a következő összecsapást, a laza hétvégét.
A lány megismerkedett egy fiúval. Az első randijukat hova máshava is beszélték meg, mint a stadionban az O szektorba, tudatva a fiúval, ő bizony meccsre járó. A második félidőben volt a találka. Az első csók az első vezető gólnál született meg. Örömcsók volt a javából. Ám a lány megpillantotta régi szerelmét. Nem akarta, hogy észrevegye, ezért inkább rábeszélte újdonsült párját, menjenek a másik szektorba. Így már idilli volt a hangulat. A lány extázisban, a fiú egykedvűen nézte a meccset. Gondolta is magában: milyen tüzes ez a csaj. Ezért megkérdezte tőle: te mindenben ilyen fanatikus vagy? Mire a lány: akit, amit szeretek azt szenvedéllyel és teljes odaadással. Akkor elárulok valamit, mondja a srác. Én is járok focizni egy megyei csapatba. Ekkor a lány átölelte és odasúgta neki: gondoltam. Akkor neked is fergetegesen fogok szurkolni, és kijárok a meccseidre! Majd újból megcsókolta, de röviden, mert újabb gól született.
A lány és a fiú egy év múlva házasságot kötött. A fiú, sérülés miatt abbahagyta a focit. Gyerekeik születtek. Jó volt a házasságuk, de a lánynak egy valami nagyon hiányzott. Az eufórikus hangulat, a magas adneralin szint, amit a focimeccs öröme nyújtott neki. A gyerekek és a háztartás unalmas napjai töltötték ki az életét. Hiányzott az izgalom, a meccs pörgő hangulata, a szurkolás élőben Hiányzott a gólöröm. Csak az újságban olvasott, és a tévében látott meccseket követte nyomon.
A gyerekek már pár évesek voltak, amikor férjének azzal állt elő: ő bizony ki megy a meccsre. A férj először hadakozott: családos asszony vagy itthon a helyed. De a nő nem engedett a negyvennyolcból. Akkor viszem a gyerekeket is! Erősködött. Ezután már a két kicsi gyerekkel járt hétről- hétre meccsre. Amikor először mentek eszébe jutott édesapja, aki azóta, már az égi futballpályán nézte a meccset. Emlékezett rá, hogy gyerekként a pályán csendben kellett lennie. Az ő gyerekei együtt éltek a be- bekiabáló emberekkel, nevettek rajtuk. Kitaláltak mindenféle rímeket, és azzal buzdították a csapatot, persze azt sem tudták melyik- melyik. Az asszony erre a két órára boldog volt. Elfelejtette minden búját, baját az óvodai és a munkahelyi próblémákat, a férjével vívott vitákat. Itt csak a labda útját nézte és a játékosokat, a szép cseleket, passzokat. Annyira beleélte magát a játékba, hogy a gólhelyzet előtt a rúgás pillanatában neki is rándult egyet a lába, mintha ő lenne a pályán ő rúghatná a gólt. Persze sokszor sajnálta sorsát, hogy lánynak született és nem lehetett futballista ez volt az egyik szívfájdalma. Irigyelte a fiúkat.
Hogy fokozza az izgalmakat, amikor a kedvenc csapata szerepelt a totón akkor ő is töltött ki szelvényt, így duplán szurkolhatott. De ez még nem volt elég. A munkahelyén, mivel tudták, milyen fanatikus szurkoló, ott is fogadott. Így ha nyert a csapata, akkor háromszorosan élvezhette. Ha kikapott… arról jobb nem is beszélni. A munkahelyén sok barátot szerzett, olyanokat, akik szintén kijártak meccsre, vagy ha nem, akkor neki kellett beszámolót tartani a játékosokról, na és a birókról, mert azokat aztán lehetett szapulni, ha a fiúknak nem úgy ment a játék ahogy kellett volna. Egyik kollégája, ha vesztett a csapat, hozta neki a papírzsebkendőt: gyere sírd ki magad! Aki pedig egy másik csapatnak drukkolt, az meg azzal borzolta az idegeit, hogy az ellenfél csapatának mezében dolgozott mellette. Volt is fújolás!
Amikor a gyerekei felcseperedtek, akkor a kamasz keresztfiával járt meccsre, aki a fiatalsághoz hűen vehemensebb volt, és magával ragadta őrjítő szurkolásával a lassan negyven éves asszonyt. Most már ő is bekiabált, mintha a világfájdalma lenne, ha kimarad egy helyzet, úgy élte bele magát. Persze ő nem volt trágár, de azért sokszor ő is használta a jelzőket. Volt is rá válasz: Jó a hangod, nyanya, kiabálták neki, vagy: nem úgy volt ám öcsi! De őt mindez nem izgatta, azaz jókat nevetett rajta. Így van ez, meccsen mindig történik valami. Ha más nem, akkor a szünetben találkozni lehet egy ismerősnek tűnő emberrel, akiről kiderül: húsz éve, amikor együtt szilvesztereztek, elcsattant egy csók, és kiderül az is, hogy a fiú ennél többet akart, csak nem jött össze kettejük között.
Ez a ma már lassan nagymama korú nő szívből szereti a focit. Még mindig kijár a meccsre. Mielőtt indulna, férje mindig mondja neki: látom meccs lesz, már megint be vagy zsongva. Élete párja csak akkor megy vele, ha kedve támad sörözni. Hiába, ilyenek a férfiak. Ilyenkor mindig az O szektorba mennek nosztalgiázni, és minden gól után jár egy csók, csak úgy megszokásból. Hogy az asszony mért rajong ennyire a fociért? Talán a szép emlékekért, amikor bajnok lett csapata, az akkori közös öröm a csapat és a szurkolók között. Ma már nincs az a tűz a játékosokban, de az asszony meccsről meccsre reménykedik. Talán megint bajnokok leszünk…
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
