vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

FEBRUÁR (1988)

Műfaj: VersCimkék: szerelem, fények

Virágillatú tavaszt várom,

mégis, félem a holnapot,

a napot, hogy szürkébb,

vagy kéken kék lesz-e,

ha jössz felém ragyogó szemmel,

vagy sápadt fehéren.

Szenvedély ajkamon tétováz,

szerelem ez vagy a magány,

kísérteties csend és homály,

vagy melengető napsugár,

s a múló időben fények gyúlnak,

sziporkázva meg-meg újulnak.

Időt a végtelent megszakítom,

kezed kezemben tartom,

egymást nézve némán, szótlanul,

csak mi ketten vagyunk,

összefonódva, őszintén tisztán,

hajnal illatú vízpartján.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.