Fecskemadár
Dátum: 2008. június 15. 10:42Műfaj: VersCimkék: érzelem |  |
Képzeld,ma fecskét láttam,
s egy gólya is átrepülte a házat,
milyen egy kecses madár,
most látom csak igazán.
Kimentem a rétre vadvirágot szedni,
s eszembe jutottál,milyen kedves is tudsz lenni,
elmosolyodtam,szívembe öröm költözött,
boldog voltam mint a rét,
mely nyári színekbe öltözött.
Virágot tűztem a hajamba,
felnéztem az égő Napra,
mely elvakított egy pillanatra,
gondolatban repültem tovább a réten,
mint fecskemadár a kék égen.
Repült velem az egész világ,
a fák,a madarak és a távolság,
gondolatban nálad jártam,
s te nekem hallkan suttogtál,
minden szépre megtanítottál.
Mikor édes álmomból felébredtem,
egyedül voltam a réten,
rájöttem ez mind csak álom,
s messze van a valóságtól,
mint két szerető szív egymástól.
De gondolatban itt vagy velem,
s fogod remegő kezem,
ajkaddal csak azt suttogod,
a szívedben mindig ott vagyok,
fecskemadár jössz még újra,
felnézhetsz a tűző Napra,
repülhetsz a végtelenbe,
gondolhatsz egy érző szívre.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. H.Kohut Katalin (#30927) | 2020. május 22. 19:03 |
Nagyon szép vers, gratulálok! | |
| |
