Fekete szerpentinek

Szerző: feketetulipanDátum: 2010. október 16. 12:41

Műfaj: VersCimkék: föld alatt, szerpentin, benzin, vád, fintor

Föld alatt hasalok, hinnétek rólam, halott vagyok,
föld alatt szénfalak csodája szívembe szivárog.
Vagány idők stréber fia, jövök amint kell,
feltörök a mélyből, én a góbé a szenes, régi tűzzel
beszélni rólam legyen szokás legalább
keresztbe tett karok előtt, ha állok, ez a vád:
Ki voltam, s ki vagyok melóban edzett derék,
Be kell pótolnom a tegnapok lyukas üregét.
S egyengessem a holnap csöndes ösvényét.
Nem vágtam senki szemébe, hogy eltévedt volna,
noha tudom milyen a mélység hatalma.
Mások szerint én lenék a ronda sötétség,
de csak én fejthetem meg a fekete szemcsét
Nekem jár a motor, előttem a szerpentin,
Hisz én lopok ütőgépekből benzint.
Ködös fellegvárak fia voltam, nem a mélységek foglya,
napra kiszálló faragott kapunyitogató fajta.
Mit nekem a klaviaturás tudás?
Hisz motorizált ritmusok közt a lényeg szerte száll.
Gyalogos metaforák nyílnak a viaszvilágban,
hol a felirat a stílust gyakran kijátszaná igazoltan.
Stampedlivel kimért elixírt veszel,
ha vizeletemre poharad tartod két kézzel,
kézenfogtam a félkarú sorsot, ismétlődik a sor.
Bármit írhatsz, az is csak fenekedet verő fintor,
Én asszony édes ölét semmiért el nem hagyom.
Huncut vagyok és szellemesen mindig jópofa,
góbéskodom, nem tagadom, mert minek,
amit én nem érek el, azt rád hagyom, s megölellek.
Lehetsz mellettem vasutas, vagy kéményseprő,
bújhatsz kéménylyukat, ha kinézel meglátod a jövendőt.
Dobj el minden logikát és fejre is állhatsz,
higgyél nekem erre nagyon hamar rákapsz.