Főnix

Szerző: Alexandre SavetierDátum: 2008. április 24. 19:53

Műfaj: VersCimkék: szerelem

Lágy karmokkal elragadtál,
Szálltál velem fel magasra.
Láncok, sziklák mélybe hulltak,
Le a feneketlen porba.
Bőröm, fogam érzi karcát,
Arcomat már szél mosdatja,
Lelkem vívja részeg harcát,
Szememet a fény mardossa.
Éhem tüzed csillapítja,
Szomjamat a könnyed oltja,
Szárnysuhogásod nyugalma,
Hitetlenségem feloldja.
Akarom e vajh tudását
Szárnyalásunk idejének,
Látni lényed illanását
Ha eljő ideje a végnek.
Örömmel zuhannék véled,
Izzó tűzbe, parázs közé s
Együtt születhetnénk újra,
Emelkednénk felhők fölé.
Örök lenne ölelésünk s
Egybeforrna végleg lelkünk,
S nem háborgathatná semmi
Késve ellopott szerelmünk.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket