Gatlastalanul (L.Ferencnek mikor ez meg idoszeru volt)
Dátum: 2008. október 12. 21:37Műfaj: VersCimkék: tmt, a tmt alkotasok |  |
Felnottek vagyunk,nem gyerekek!Az erzeseinket
felnott modra iranyitani tudni kell...
Mennyi mezedes szerelem adhato anelkul,
hogy masnak az turhetetlen legyen.
Vigyazva a mazra,a kulszini mez-mocsok kulimajszra.
Mert mindenki mondja,hogy ejnye-ejnye,
az erkolcstelenseg kiult a szemedre.
Maskent latsz es nezel most az emberekre...
Surubben jarsz ezen az uton-nevetve.
Nem akarok fenott lenni!
Nem akarok gatat szabni erzelmeimnek!
Nem ohajtok felni,nem sirni-en elfelejtek,
Minden banatot mit eddig hordtam,
Hajlo hattal izzadva-konnyezve robotoltam.
Nem akarok felnott lenni,bus,maganyos.
Kitorok az ordogi korbol! Ingovanyos
ereny,josag,huseg mezbe beragadva,
Elmerultem a suru,mely latyagba...
Erzelmeimnek gatat szabni nem tudok!
Szivembe szabadon felszallo sasok
Modjan roppen a szerelem,
Nekem kell az Edes-bunben megfurdenem.
Hangosan kialltom a szelbe ,hogy szeretlek!
Nem akarok artatlan lenni az embereknek.
Vigyazva Rad es a makulatlan jo hiredre.
No,igen-arra a mindorokke termeszetesre.
Porogve,forogva edes szeduletbe.
Belekacagva suket fulekbe,hulye szemekbe.
Mik nem lathatjak ki tette velem-e csodat.
Ki rombolta le korulem a jegpalotat.
Most mar pucer fenekkel-szegenyen.
De langolva es egve szenvedelyben.
Olyan vagyok ismet,mint egy gyermek,
Kit a felnottek buntetlenul vertek.
Olyan vagyok,mint egy gonosz tunder.
Szemetekbe rosszat adok joert.
Mert korlatlan bennem az atok,
Mit a tizenharmadik banya ram kialtott.
Gunyosan,karorvendon,vigyorogva,
Pletykafuzerbe-tekerve,makogva.
Csak karaljatok fekete dog-varjak!
Odadobom magam sorsomnak,a bajnak.
Mert lelkem nem birja a lagy szeleket.
Keres tajtekzo szenvedelyt,langolo sziveket.
A felnottek szemebe belenevetek,
Karodba temetkezve a Tied leszek!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
