Gáz van - gáz lesz?
Dátum: 2010. augusztus 15. 16:07Műfaj: PrózaCimkék: éjszaka, munka, zsenge |  |
A munkások kellő zajjal felvonultak, és megkezdték a munkálatokat. Én meg mi mást tehetnék, ha már felkeltődtem, nekilátok valami ehetőt alkotni. A tűzhelyen előző nap ott hagyott serpenyő megmozgatja a fantáziámat. Emelgetem a fedőt, - hátha ihletet kapok.
Kutyaugatásra ébredtem. A szomszéd tüneményes tibeti terriere jelezte, - idegen érkezik. Már legalább három hete tudtam, most mégis váratlanul ért. A szomszédom fűtéskorszerűsítésbe kezd a villanyár drasztikus emelkedése miatt. Három hete piszkálom, - a gáz is emelkedik, az Ő korában már nem érdemes egy ilyen nagyszabású beruházásra költeni, ki tudja megéljük-e az idei telet. - Magas a villanyszámla, még sincs elég meleg – dünnyögi, pedig a hőtárolós kályha csak éjszakai olcsó áramot eszik. - Számoljunk Gáborom, piszkálom tovább – ha elosztjuk a hátralévő napok számát az eddig leélt éveid számával, akkor megkapjuk a nemzet idei költségvetését megközelítő összeget. - hát érdemes? De Ő hajthatatlan, eltökélte, hogy még ezt utoljára meg csináltatja. ( Azóta kissé dadog és erőteljesen őszül.)
A munkások kellő zajjal felvonultak, és megkezdték a munkálatokat. Én meg mi mást tehetnék, ha már felkeltődtem, nekilátok valami ehetőt alkotni. A tűzhelyen előző nap ott hagyott serpenyő megmozgatja a fantáziámat. Emelgetem a fedőt, - hátha ihletet kapok. Mi lenne, ha erre a petrezselymes zsírra dobnék valamit? Már vágom is a szalonnát. Paprikát, paradicsomot mosok – szeletelek, készül az egyszemélyes lecsó. Nem is rossz – győzködöm magam, új ízt alkottam, - tunkolom a serpenyőből a tálalás után ottmaradt szaftot. Ez a legjobb az egészben. Jó zsíros, ízes, és véletlenül sem koleszterin barát, - de mint tudjuk, a tiltott dolgok a legjobbak a világon. Anno baráti körben, kissé kapatosan nagy hangon kijelentettem: - hozzám, a konyhába nő csak mosogatni jöhet, - amire valók, az a lakás másik helységében zajlik. Régi barátaim és a közel álló kollégák úgy is úgy könyveltek el, mint egy vagina bubust. Volt is miatta összetűzésem a feleségemmel bőven. Be is adta a válópert tizenhárom évi házas együttlét után. Mint tudjuk, - háromféle éjszakás taxis létezik: - az elvált, - a válófélben lévő, és aki el fog válni, - merthogy az éjszakai taxizásra rámegy a családi élet, - az hétszentség. Mert, ugye ha egy férfi csak egy fokkal is szebb az ördögnél és tiszta – ápolt, ráadásul megfelelő szókinccsel is rendelkezik, - a világ legtisztességesebb nőjét is el tudja lopni. Persze, - mert pár percre össze vagyunk zárva egy kocsiba, és az út alatt dajkálgatjuk a kedves lelkét, míg csak bele nem tudunk kotorni a bugyiba. Mint sokat átélt és tapasztalt öreg barátom megjegyezte: - nem a bugyi a legjobb dolog a világon, - de közel áll hozzá, és mivel a világon minden nőt megkapni lehetetlenség, azért törekedni kell rá! A baj csak az, hogy már kikezdett az idő vasfoga, már nem igazán van divatban az arcom. Talán, mert kifehéredett a bajuszom, mint a rozmáré, és nem kevésbé szebb lett a termetem, - úgy negyven kilócskával. Hja kérem, az egészséges élet hátrányai. A reggeli elfogyasztása közben agyalok a tegnap történteken. Hogy is volt?
Millenáris park – zeng az éterbe a diszpécser hangja. Öt perccel rájelentkezem. - 520. – Menj Emil, a Kis Rókus utca felől a sorompónál Fenyő néven várnak. Köszike – indulok. Pár perccel a címre érés után megjelenik a parkban lévő stúdió felvételvezetője: - Ön jött Fenyő névre? - kérdezi. Bőszen bólogatok. – Mindjárt jön - harsogja felelőssége tudatában. Végre megérkezik. - Szervusz Miki – köszöntök rá. Kisfiúsan csibészes mosolya nem fakult az évek során. Mióta is? Van vagy negyven éve, hogy utoljára együtt söröztünk, még az Ikarusz gyár kultúrházában, ahol mint kezdő és lelkes zenekar játszottak. Felidéztük a régi nótákat, és persze a lányokat, - vajon milyen ráncos öregasszonyok lehetnek azóta, - vigyorgunk. Közben megérkeztünk angyalföldre a lakása elé. - Itt lakott a Major Tamás, - Ő tudott élni. - Állítólag két nővel élt együtt, mondom neki. (Nagy szó lehetett a szocialista érában.) - Képzeld el, pont abban a lakásban lakom – válaszol. Barátságosan elköszönünk egymástól, a kapuból még mosolyogva visszaint, mielőtt még eltűnne a szemem elöl. Elkezdek járőrözni, hátha valahol megintenek. Közben az URH gombját nagyobb hangerőre csavarom. Csinálok még pár fuvart, de nem fényesek, ez is valami. A lepattanót is meg kell becsülni. Éjjel egy óra körül lehet. Lusta vagyok megnézni a pontost, hisz úgy sincs semmi jelentősége. A fuvarok száma gyérül, - a hasam meg úgyis jelzi – enni kéne. Igen, mi éjszakások éjjel ebédelünk. A belváros felé kanyarodok. Ha leintenek jó, - ha nem, - akkor bemegyek a Maxihoz. A Maxi falódája a belvárosban a Nádor utca végén, közel a parlamenthez található. Itt mindig van taxi, mert sok kolléga jár ide egy – két szendvicsért, vagy valami meleg ételért. A Maxi – egy fogalom. Minden éjszakás taxist ismer név szerint legalább harminc éve, és kitörő örömmel üdvözli a betérő vendéget a keresztnevén szólítva. Mindenki szereti, mindenki tegezi, - még a nénizők is. Nappal a fia viszi a boltot, megoldja az áru beszerzést, sütést – főzést. Maxit még az öntörvényű hajléktalanok is tisztelik – szeretik. Ő meg mindig ingyen csomagol nekik valamit. – Sajnálom Őket – magyarázza tettének okát. Majd beteszem a te számládba – nevet. Nem lehet rá haragudni. A helységben nagy a zsivaj. Mindig van valaki, aki friss taxis sztorikkal kényezteti a hallgatóságot. A fiatal kollégák tátott szájjal lesik az öregek élmény dús beszámolóit. (Történeteiket talán egyszer valakinek eszébe jut lejegyezni az utókor számára.)
Azért van, aki evés helyett a nehezen összekapált forintjait az utcában lévő híres – hírhedt presszóban, - a Tulipánban, vagy a falóda két oldalán lévő üzlethelyiségekben elhelyezett játékgépekbe szórja, - hátha megfial Fortuna jóvoltából. Persze ez csak némelyeknek és csak ritkán sikerül. Van, aki különféle táblajátékokkal próbálja áthidalni az igencsak fuvarszegény órákat. Akadnak szép számmal, akik az ördög bibliáját forgatják. De a csúcs, a kártyajátékok királya, az ulti. A törzsjátékosok hamar összejönnek és kezdődik a gyönyörűség – még kibicelni is élvezetes. Félkezest játszanak, (nehezebb és drágább, mint a tíz lapból hívott) öt lapból hívnak, kontráznak, miközben egymást ugratják. – Reménykednék,- szól egyikük utalván a zöld színre, és közben titkon remélve, hogy a kezébe lévő öt laphoz a másik öt tartalmaz még pár zöldet. – Hát én ezt csuklóból megrázom, - kontrázza a másik. – Pir. – mondja a harmadik, melyet a másik kettő ráhagy. Már félszavakból is értik egymást. Felveszik a többi lapot, és – amit mondtam, - megmondtam – mondattal a felvevő elkezdi a játékot. Zajlik az élet. A kinti világ egyre világosabbá válik. Megszólalnak a korán ébredő madarak, rigók fütyülnek, gerlék búgnak. Ki tud ilyen zajban zsugázni, - még csinálok egy repterest – mondja valamelyikük, ezzel jelt adva az asztalbontásra. Nagyjából ez a forgatókönyve az éjszakának, - már aki még bírja a tizennégy – tizenhat órás műszakot. Én már nem tudok, és nem is akarok ennyi időt a taxiba tölteni. A hátam mögött lévő harminckilenc év, melyet a taxi volánja mögött töltöttem, feljogosít arra, hogy előbb abba fejezzem a munkát. Legfeljebb vegetálok, de nem vagyok hajlandó kocsiban ülni a szükségesnél többet. - Én még akkor kezdtem, amikor még dicsőség volt taxit vezetni – szoktam emlegetni fiatalabb sorstársaimnak.
Elmúltak azok a szép idők, mikor még volt becsülete a taxisnak, - kesergek. – No isten veletek, szép álmokat!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. emillio (#25573) | 2012. szeptember 19. 21:10 |
Hát én sajnos egy pár éve nélkülözök! Eltekintve a váratlan alkalmaktól! | |
Válasz Zseva hozzászólására (#25570). |
|
2. Zseva (#25570) | 2012. szeptember 19. 20:43 |
Nekem tetszenek ezek az emlékképek azokból a régi szép időkből. Különösen egyedi stílusod, előadásmódod teszi élvezhetővé... Én nem tudok ultizni, az mondjuk kevésbé fogott meg... Az a része, ahol a mire is valók a nők... fejtegeted nincs is olyan messze a valóságtól, hiszen elég sok területen nélkülözhetetlenek vagyunk. :-) | |
| |
3. emillio (#21551) | 2010. augusztus 18. 11:35 |
Lehet, hogy nehézkes, - de mit vársz egy igazi súlyos egyéniségtől? Egyébként a leírtak igazak! Köszönöm, hogy elolvastad, és hozzászóltál a kis irományomhoz! | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#21543). |
|
4. Pyrrhusz (#21543) | 2010. augusztus 17. 21:48 |
Nehézkes stílus, de azért végigszenvedtem.:-)) "Már nem igazán van divatban az arcom" aranyköpés azért tetszett. | |
| |
