Gondűző
Dátum: 2009. március 10. 13:43Műfaj: PrózaCimkék: egyperces, gondolat |  |
Érezte, hogy ez így nem mehet tovább: ha így folytatja, azt fogja érezni, hogy a problémák elefántja méretes fenekét fejére helyezve pihen majd le. Összpontosított, és visszaidézte maga elé a bolhát, amiből ez az egész indult.
Talán semmi probléma nem lett volna, ha ez a bizonyos bolha nem a vállaltan legérzékenyebb részén csípi meg, de ez sajnos végül mégis így történt. Aztán persze vakarni kezdte, jött az önhergelés, már-már vízióvá váló képzelgések arról, hogy mindez milyen következményekkel járhat majd és végül szinte ezek rabjává válva bámult az elefánt melankolikus tekintetű szemeibe.
Szóval most a bolhát idézte maga elé, és koncentrált, hogy azt a csípést többet ne vakarja – hozzá se érjen inkább, hanem csak távolról szemlélve keresse rá a gyógyírt. Így minden olyan egyszerűnek tűnt: elhessegetett magától minden „de”-t és „ha”-t, csupán a tényekből építkezve állította össze a megoldást. A dolgok félelmetes misztikumát lemosva, elűzve magától a „Tudtam, hogy gond lesz…”, „Utálok ilyesmikkel foglalkozni…” típusú gondolatokat szinte tiszta fejjel nézett a kis bolhára, és úgy érezte, ezt akár odébb is pöccinthetné könnyedén. A csípéssel pedig többé nem foglalkozott, és egy idő után már nem is emlékezett a viszkető kis pöttyre.
Már nem is létezett.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
