Gyertyaláng
Dátum: 2008. november 01. 23:56Műfaj: VersCimkék: gyertya, örök, emlék, megnyugvás |  |
beágyazta lelkembe
a végtelen,
helyét átvette
a fáradt belenyugvás.
Emlékek érintik
gondolataimat,
velem mereng
a sok apró ragyogás.
Selymes-szelíden kísérik
tétova utamat
sírtól sírig -
istenem, hogy szaporodnak! -
Gyertyalángok
vívódnak a széllel,
fényeikben szeretteink lelke
áhítja és éli
az örök nyugodalmat.
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Magdileona (#19330) | 2010. május 03. 14:03 |
"Legalább?" Köszi a stílust. Az Isten szót tulajdonnévként akkor használjuk, ha róluk, hozzájuk és személyként szólunk. A hétköznapi, köznévi értelemben használt "isten" szó kisbetűs. Pl. hála istennek, tudja isten stb. MHSZ 160. (Korrektor és szöveggondozó vagyok - nem dicsőség, sajnos, csak egyszerű tény...) Amúgy kösz. | |
Válasz pillango hozzászólására (#19329). |
|
2. pillango (#19329) | 2010. május 03. 13:51 |
legalább az "Istenem"-et NAGY I-vel írhattad volna..............amúgy nem rossz...... | |
| |
3. Magdileona (#6863) | 2009. január 03. 12:12 |
Igen, teljesen igazad van. Köszönöm szépen kommentedet!:) | |
Válasz Veronai hozzászólására (#6845). |
|
4. Veronai (#6845) | 2009. január 02. 21:13 |
Könnyek, melyek csurognak akkor, mikor a szél elfújja a lángot. Mikor szeretteinket, tudjuk. Soha sem látjuk. De ott vannak lelkünkben és bizton látnak minket ott fent. Aggodalomra semmi ok. A lélek állandó! Bízz! Hidd ell, hogy kik elmentek körülötted, csak Te nem látod. A szívedben viszont léteznek. Én legalább uis így vagyok vele.... | |
| |
