Ha írok..
Dátum: 2009. október 27. 19:24Műfaj: VersCimkék: csak elmélkedés |  |
Ha írok, az mindig a csend hangja.
Akkor tudom csak szavakba
foglalni a gondolatot,
amikor elhagyott,
magányos szirten üldögélek,
onnan látszik tisztán az égnek
ezernyi apró csillaga.
Megannyi tündér lábnyoma,
akik a tejút kövére léptek,
s leszűrődik a nevetésnek
néhány foszlánya is a földre.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. idegen (#14018) | 2009. október 29. 13:32 |
"Megihletetted.." Engem is néha elfog a vágy, hogy az életet, mint kinőtt ruhát magam mögött hagyjam, szárnyaljak a magasban vissza se nézve tűnjek el a fénybe. | |
Válasz Liz hozzászólására (#13982). |
|
2. Árvai Emil (#13956) | 2009. október 28. 19:19 |
KÖLTŐ: Játszik a szavakkal életre-halálra... Gubózik magába... Míg testet ölt egy megfogant gondolat, új verset vajúdva világra! | |
| |
3. Árvai Emil (#13955) | 2009. október 28. 19:18 |
Tetszik. (Megj.: én is csak csendben tudok költeni, mert először nekem kell hallani a születendőt, mint egy magzat szívhangját...) Üdv.: Á.E. | |
| |
