Hajnalban születtem

Szerző: Molnár ZsoltDátum: 2008. március 28. 21:58

Műfaj: VersCimkék: vers

A Nap felkelt,
majd este a Horizont
cilinderébe rejtve
egy holdat húzott elő -
a bársonyhajú
koránfekvő leányoknak
szórt még némi csillagport,
miből kacér mosolyt lélegeztek
és ábrándos szemeik
reggelnyíló fényében
a hetyke legény köszönése
bátor lélegzetet vett.

Hajnalban születtem!
Senki meg nem látott,
csak a varjak köröttem
meg a macska-sovány,
bőrig ázott, fogatlan
csavargó.
Neki nem hitt senki:

Eleget ittál! ; mondták -
Ideje volna valamit enni.

Hajnalban születtem:
nem sírtam fel,
nem ittam, nem ettem...
szemekből szökött fény,
rejtezett falárnyék,
izzadt láz, nehéz zihálás,
elárvult gyerekágy,
mit hoztam magammal
és a második születést,
a fejjel falverést,
a sóhajtási kényszert,
miből ékszert visel
ki állt egyszer is talpra
és tette nem azért,
mert a Horizont
holdakat cserél le a Napra.