vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Hajnali várakozás..

Műfaj: VersCimkék: ébredtél, magány, álmodban, üszök, hálsz, szerelem

Hajnalban ébresztett a fény
S hogy üres, hideg a szobád,
Lelkedben izzik még a kép,
És belül szaggat a magány.

Párnád könnyed áztatta,
Vele álmodtál,ismét vele,
Kínod senki nem láthatta,
Még mindig őt,őt szereted.

Álmodban karja ringat el,
S fonódik derekad köré,
Zsongít,ő a te embered,
És röpít,érzéki örömök felé.

Egy szikla volt ő életedben,
A fény,mely csak rád sütött,
Ám szétporladt,semmivé lett,
A fényt adó tűz,csak üszök.

A hajnal messze,bánt a fény,
De a napok gördülnek tovább,
Már rég csak emlékeidből élsz,
És ágyadban egyedül hálsz.

Kevés a tűz,lángocskák vannak,
Fényüknek nincsen udvara,
De lelked titkon vár a napra,
Hogy pirkadjon a szerelem hajnala.

2009.01.16. Rézi.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. holdacska11   (#7556)

2009. január 27. 20:52

Igen lehethogy a hajnal örök,de akkor a velejáró szenvedések is örökké fognak tartani...minden egyes nappal mélyül és ezáltal mindig mélyebb sebet ejt a lelkedben....csak az fáj,amit ismerünk...mert amit nem ismerünk arra nem vágyunk..

Válasz Rézi hozzászólására (#7405).

 


2. Kapcsos Melinda   (#7551)

2009. január 27. 17:35

Nagyon jók.....!

 


3. Rézi   (#7405)

2009. január 20. 23:27

Á,nem a hajnal örök.

 


4. holdacska11   (#7382)

2009. január 20. 13:34

Nagyon jó.....a szerelem hajnalának már vége....szépen megirtad

 


5. Sonkoly Éva   (#7351)

2009. január 18. 15:39

Rézi! Jó a versed! Van valaki boldogtalan ismerősöd, mesél ? Jó empátiás készséggel rendelkezel !