vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Hang

Szerző: Lukács MáriaDátum: 2008. augusztus 11. 07:03

Műfaj: VersCimkék: szeretet

Még néma az ajkad - vár még a hang,
mélyen ott belül, már készül a szép
titkolt üzenettel - konokul a harang,
félúton megáll az érted nyúlt kéz,
siet a szemed - ha szememre téved,
sorsom a sorsod, várom a szót
parázsló fényben, találd meg kezem…
akarjuk együtt a megkésett jót,
kopog a szív - zárt falat dönget
jajongva küzdi magányos harcát,
képzelet szárnyán zokogva nevet
kegyelmet kérő… hazug valóság,
engedd a szerelmet: a legszentebb imát,
erőt ad, s reményt a mának
érintsd meg lelkem… érted kiált,
érezd szívedben a hangot, a perzselőt.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Lukács Mária   (#2941)

2008. augusztus 21. 00:26

Kedves Vivien, köszönöm szép soraidat. Én is úgy érzem.

Válasz Vivien Ebley hozzászólására (#2861).

 

2. Vivien Ebley   (#2861)

2008. augusztus 17. 12:10

Néhány költő is megirigyelhetné a versedet. Nagyon szép és kicsit úgy érzi az ember, hogy róla szól.

 

3. Lukács Mária   (#2734)

2008. augusztus 11. 19:52

Kedves Éva, köszönöm szép soraidat.

Válasz Sonkoly Éva hozzászólására (#2700).

 

4. Lukács Mária   (#2733)

2008. augusztus 11. 19:51

Drága Jana! Köszönöm, hogy tetszett a versem.Jó volt olvasni a kommentedet.

Válasz R. Jana hozzászólására (#2716).

 

5. Sonkoly Éva   (#2700)

2008. augusztus 11. 11:02

Meghatóan szép sorok. Gratulálok!Éva