Ha várni kell...

Szerző: Herbák István AndrásDátum: 2011. január 08. 08:55

Műfaj: VersCimkék: mindíg van remény, még akkor is, ha már úgy tűnik

Ide írOly sokáig vártam, hogy legyen Nap az égen,
Már idejét se tudom, de nagyon…nagyon régen!
Mert sötét lett, nagy sötét, hogy semmit se láttam,
És csak riadt gyermekként megszeppenve álltam.
Nem tudtam, hogy mi lesz, mért múlt el a jóság,
S hová lett a meseszép, addigi valóság?!
Aztán…teltek a napok, a hetek az évek…
Emberek lettek az egykori legények.
De egy szikra maradt, bennem világítva
Tettemet, utamat olykor irányítva.
Soha nem halványult, reményem tüzelte
Sóhajok kétségére egy „Nem”-el felelve.
Ha erdőbe szaladva magamban háltam,
És mindentől távol remetévé váltam…
Akkor éreztem, hogy: tüzem…párját hívja,
Mert érzi…az ő fele a bánatát sírja
Bele a világba, hogy senki se hallja,
Hogy kínzó magányát valahogy megvallja.
Nem tudtam…reméltem – tűz lesz még parázsból
Csoda születik majd szunnyadó varázsból!
És, ha most Istenünk megsegít bennünket…
Mosollyal áldja meg szerelmes tettünket!
d a cikk teljes szövegét.