hív a végtelen

Szerző: LonkaDátum: 2008. december 16. 18:03

Műfaj: VersCimkék: lonka, boldogtalanság

hív a végtelen
tudom,valaha
lebontom vitorlám.
szívem fekete
rózsaszirmait
utam során
elszórom
s a kikötőben
ott vár vki rám.
szenvedlyes csókok
dallama hallatszik
szívem heves zokogása helyett.
maró könnyeim helyén
a boldogságnak
aranyló tüze ég majd,
s lángol elibém
a holnap.
elfelejtem a
sok majdnem-csókot
S a sok
majdnem-éjszakát
tündérekkel álmodom
lelkem szörnyetegi helyett,
s nem hallom többé
szívem jajját.
szárazföldön járok
s elfeledem
a sok vihart a tengeren
szétszakadt vitorlám
befoltozom
bár tengerre többé
nem eresztem.
túl szép ez jövőképnek
s én a csodákban nem hiszek,
álmodj hát, tündérleány,
neked adom a végtelent.