Hol rontottam el?
Dátum: 2010. június 15. 21:26Műfaj: ÉrdekességCimkék: élet, szerelem, elmélkedés, ember |  |
HOL RONTOTTAM EL? MI A BŰNÖM? MEDDIG ÉS MIÉRT KELL VEZEKELNEM? Próbálok visszamenni a legelejére, talán a fogantatásom pillanata jó lesz, gondolom magamban.
Tekerem a kerékpár pedálját, lüktet a vérem, zeng a dallam a fülemben, és pörgetem az agyamat. Oda-vissza, mintha csak egy magnó vagy diktafon lenne. Bizonyos részeknél megállok, ismét és ismét visszatekerem, mert keresem a választ. A választ, amit annyiszor feltettem már magamnak.
HOL RONTOTTAM EL? MI A BŰNÖM? MEDDIG ÉS MIÉRT KELL VEZEKELNEM?
Próbálok visszamenni a legelejére, talán a fogantatásom pillanata jó lesz, gondolom magamban.
Na, lehet, hogy itt kezdődött minden. Védekezésre fittyet hánytam, már akkor szerettem a kihívásokat, csak azért is megfogantam 18 éves, hamvas, fiatal Anyukám méhében. Igazi szerelemgyerekként érkeztem, szinte még gyerek szüleim karjába. Ezzel még nem kellett volna kötelezően rosszul folytatódnia az életemnek, de akkor hova lenne a kihívás, megoldandó probléma az életemben. Fiatal szüleim, mint annyian akkor és mostanában is, szétköltöztek, mert megrogytak a felelősség alatt. Még ez is lehetnék: egy átlagos család, átlagos gyereke. Igen, de apám harcolni kezdett, egyszer könyörgőre fogva, máskor elrabolva engem nagyszüleim kertjéből. Na ez már lehet egy kiindulópont. Tinédzser koromig álmodtam, hogy egy csapat elrabolt gyerek közül vagyok az egyik, akik próbálják megtalálni a szüleiket. Majd a pszichológiai könyvek sablonját követve, álmaimban a lelkileg instabil apámat vérengző medvévé vagy farkassá alakítottam, aki üldöz álmomban, majd amikor évek alatt utolér, rábeszéltem, hogy javuljon meg. Anyukám a nagy nyomás alól úgy próbált kimenekülni, hogy visszament Apámhoz. Sok jó dolog nem történt velünk, maximum, hogy kiharcoltam egy kistestvért. Általános tanulmányaim végén elmenekültünk nagyszüleimhez, az egyre kiszámíthatatlanabbul viselkedő aranyifjú Apám elől. Az álmaim is módosultak, középiskolásan túl gyerekesnek tűnhetett egy vadállat, így átalakítottam Freddy-vé az Elm utcából, aki minden este meglátogatott.
Lázadó kamasz lettem, egy meg nem értett művész. Csendben, a háttérben mindig is kísértett minket Apám szelleme, aki néha próbálta velünk felvenni a kapcsolatot, néha engedtem, de annyira mélyen eltiport, hogy feladtam. Mint ahogy Ő is, a sokadik rákos megbetegedése után eltávozott az élők világából. Az én álmaimból viszont csak nagyon nehezen. Egy hosszú folyamat után megbocsátottam neki, és végre elengedett. Itt akár vége is lehetne a kálváriámnak, de valamiért folytatnom kellett a küzdelmet a démonjaimmal.
Eltűnt az első férfi az életemből, és kezdődött a harc a többiekkel. Gyerekkoromtól kezdve nőies kisugárzással megáldva, próbáltam elbújni, elrejteni, amit kaptam. Sajnos kevés sikerrel, a felnőttek túlzott érdeklődést mutattak irányomba. Megúsztam, az eszem és a talpraesettségem miatt. Viszont fiús dolgokkal kezdtem foglalkozni, fiúnak álcáztam magam, velük barátkoztam, kiismerem őket. Pártfogásba vettem a kirekesztetteket, kihívásnak éreztem, hogy másoknak segítsek.
Tehát folytattam és folytatom az ismét nem átlagosnak mondható utamat.
Bizalmatlan vagyok a férfiakkal kapcsolatban. Játszom a gondolataikkal, érzéseikkel, hisz tudom mi zajlik le bennük, ismerem őket. Kizárólag olyan férfi „nyeri” el hosszú küzdelem után a szerelmemet, akit már barátomnak is elismertem. Bizalmatlan vagyok, csak lelkileg sérült, kibontakozni vágyó embereket fogadok be a szívembe. Talán róluk hiszem el, hogy valóban szeretnek, valóban szükségük van rám, felkarolhatom, segíthetem őket, mint társ, anya, barát, és szerető…. Titokzatos vagyok, határozottnak tűnő, az, akire folyton figyelni kell, de mégis határtalan szabadságot ad másoknak, az, aki segít megvalósítani mások álmait.
3 év! Az álmok valóra válnak, betörök, kiadom minden érzelmemet, és magabiztossá válik a másik felem. Megkap, meghódít. Elrontottam, így lélekben továbblépek, fizikálisan pedig akkor, amikor megérkezik Ő. Akinek fáj a lelke, akinek segítségre van szüksége, és hosszú vívódás után megyek vele az újabb kálváriámba. Egyedüllét. Vágyom rá titkon, hisz nem tudom milyen, talán önmagam lennék, csak önmagamra tudnék figyelni, talán egyszer végre megismerkednék azzal a valakivel, aki itt él velem és bennem már évtizedek óta.
6
Hatszor indultam el a világba, hatszor kezdtem a lelkemben fészket rakni. Hat tanulságot kell leszűrnöm az életről, a kapcsolatokról, ami mozgatja a világot.
N. a részemről elinduló rajongó kamasz szerelem, az első……Kiegyensúlyozott, szerető szülők, túlzott féltés miatt elfojtott, majd később kitörő vulkán.
K. a bohókás, izgalmas, gyerekként szipuzó, angyalföldi, zenészi pályára áhítozó srác. Visszaeső alkoholista nevelőapával, tündéri édesanyával, elfojtott biszexualitással.
R. anyagilag elkényeztetett belvárosi srác, pornóiparban dolgozó apával, aki egyedül neveli őt, segít a fiának, mindannyira, hogy saját szeretőjével veteti el fia szüzességét. Távolban élő alkoholista függő anya génjeit örökölve, 27 évesen heroin áldozata lesz, távozik tőlünk.
A. plátói szerelemként robbanó érzelemvihar, mely egy tiszta pillanatban realizálódik, egyetlen rövid kapcsolat. Orvos házaspár feketebárány fia.
SZ. lassan induló érzelem, de 10éves önfeláldozó szerelem egy kislánygyümölccsel, regénybeillő kalandok, menekülés az igazságszolgáltatás elől, felelősségtudat megérkezése.
ZS. Hatalmas romantikus szerelem, rengeteg önfeláldozással, szenvedés, veszekedés, harc, összeesküvés, ponyvaregény, és gyerekek.
Mi ebből a tanulság? Mit kellene észrevennem? Mikor érek az utam végére? Mikor tudom meg, hogy jó úton járok? Mikor élhetek egy normális, hétköznapi vagy épp ellenkezőleg, egy aktív tartalmas életet? Ezt a kérdést teszem fel újra és újra és újra magamnak….. Ha valaki ismeri a választ, ne habozzon, ossza meg velem!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
