Hozzászólás Ruder Jana "Múltból szakított" versére
Dátum: 2008. július 24. 00:07Műfaj: SzakirodalomCimkék: döntés, veronai, érték, rejtelmek, szakítás, múlt, jana, ruder, hit, szeretet |  |
Múltból szakított sóhajom még nagyon fáj, amikor újra és újra feltör a mélyből. Árnyékként követ , oly sok éve már s nem enged repülnöm. Nem maradt semmim sem, csak száraz faleveleket gyűjtögetett a lélek: kezedhez érnék, de a valóságtól félek. Ablakomhoz letérdelt a tél s tavaszi szonátám már semmi
Kedves Jana!
Mivel nem engedélyezted visszamenőlegesen a hozzászólást, ezért csak így tudok írni neked, erre a "remekművedre". Remélem elfogadod, hogy ide másoltam írásod, hogy azok is értsék, akik, még nem olvasták.
Írta: Ruder Jana
Múltból szakított
"Múltból szakított sóhajom még nagyon fáj,
amikor újra és újra feltör a mélyből.
Árnyékként követ , oly sok éve már
s nem enged repülnöm.
Nem maradt semmim sem,
csak száraz faleveleket
gyűjtögetett a lélek:
kezedhez érnék, de a valóságtól félek.
Ablakomhoz letérdelt a tél
s tavaszi szonátám
már semmit sem ér.
Messze hajolnak el egymástól a hegyek,
s az utat - melyen hozzád indulhatnék -
eltorlaszolta az idő.
Közös perceinkre ráhull a köd,
elrozsdásodik a beszívott levegő.
Elvetélt minden gondolat, mely feléd szalad,
én mégis naponta építgetem a hidat,
bár megkopaszodott a remény,
már nem vagy idegen.
Meleg fényű takaró vagy a lelkemen.
Távoli harangszó , ami a csendbe rakott fészket,
s mozdulatokból fonott néma ígéret,
hogy múltból szakított sóhajom
lassan elpihenjen,
megszelídüljön a könnyem
simogató két tenyeredben."
Íme a vers! Hölgyeim és Uraim! Reménytelenség és remény. Hol a határ? Meddíg vívódjon a lélek? Meddíg kell szenvedni, hogy elérje szerelmét, illetve azt a vágyat: Hogy beteljesedjék.
Döntés.
Nem kapaszkodni. Nem a reménytelenséget választani.
Hinni abban, hogy létezik az, kire gondolunk, ki lelkünk és szívünk választottja.
Egy a gond. Nem azonnal, elsőre található és tán lehet, hogy szívünk vágyik valakire, de ha Ő nem, akkor
nekünk tovább kell lépnünk. Nehéz! Tudom! Én is átéltem, de rájöttem, hogy nincs más kiút, mint menni, menni addíg, míg meg nem találod. Szépek a bánat és a keserűség szavai. Szépek a lemondás és még is a reménységbe vetett hit rímei. Önmagában is szépek a sorok. Egy "lélekápoló" nem tehet mást, mint azt mondja: "Érd el boldogságodat!"
Beteljesedhet, ha nem ragaszkodsz, mert Te is tudod: Értelmetlen.
Új világot építs és felfedezheted lelked és szíved ki nem tárt, eddíg rejtett értékeit!
Gratulálok Jana!
Üdvözlettel: Veronai
Tisztán és őszintén. Hitet valva.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
